Az időzónarendszert a szovjetek vezették be, hogy demonstrálják az ország hatalmas méreteit, és ez a szisztéma sokáig a nemzeti büszkeség forrása volt, de a kormány most inkább tehertételként tekint az időzónákra, és azt fontolgatja, hogy némelyiket elhagyja.

A mai gazdaságban szüntelen a kommunikáció, és nehéz úgy üzleti és egyéb ügyeket intézni, hogy az egyik régióban még csak most jött el a reggeli ébredés ideje, viszont a másikban már vacsorához készülődnek. Vodjanyitszkijnek például a Kamcsatka félszigeten van az üzeme, ahol Moszkvához képest kilenc órával előbbre tartanak, a vlagyivosztoki irodájában pedig hét órával járnak előbbre. Csakhogy az üzleti ügyei gyakran függnek a fővárosi hatósági emberektől és banktisztviselőktől. "Rendkívül nehéz bármit is Moszkván keresztül elintézni", mondta egy telefoninterjúban. "Gyakran egy álló napot kell várnunk bármilyen lépésre, amivel teljes 24 órát veszítünk."

A 35 éves Vodjanyitszkij amellett van, hogy csökkentsék a Távol-Kelet és Moszkva közötti időkülönbséget, és így enyhítsék az iparra nehezedő nyomást, mások azonban nem ilyen biztosak ebben. Valójában az utóbbi napokban a kérdés kapcsán országszerte élénk vita kerekedett, hogy milyennek látják önmagukat az oroszok, mi legyen a régiók és a centrum viszonya, és ami réges-régi probléma, hogyan közelítsék meg az egység érzetének kialakítását ebben az országban.

Kormányok már régóta vesződnek időzónákkal politikai célokból, és ha az egyik véglet Oroszország, a másik Kína. Mao és a kommunisták az 1949-es hatalomátvételük után azzal akarták megszilárdítani hatalmukat, hogy egyetlen, egységes országos időzónát vezettek be.

Kínában mindenkinek pekingi idő szerint kell élnie, noha az ország elég széles kiterjedésű ahhoz, hogy négy vagy öt időzónája lehetne.

Senki sem gondolja komolyan, hogy Oroszországnak egyetlen időzónát ajánljon, mert az abszurd dolgokhoz vezetne (a Távol-Keleten éjnek idején reggeliznének). Amikor azonban Dmitrij Medvegyev elnök a múlt hónapban felvetette, hogy az országnak fontolóra kellene vennie az időzónák számának lefaragását, olybá tűnt, támogatja távol-keleti vezető tisztviselők javaslatait, hogy kurtítsák meg néhány órával a rendszert.

Medvegyev hangsúlyozta, hogy a kormány még nem döntött. De rámutatott, hogy az időzónák átalakításának fontos szerepe lehet az oroszországi gazdaság modernizálását célzó erőfeszítésekben.

Gennagyij Lazarev, jeles vlagyivosztoki tudós, a változtatás támogatója, egy interjúban azt mondta, hogy Oroszországnak kísérletképpen egy órával közelebb kellene vinnie a Távol-Keletet Moszkvához, aztán várni egy évet, hogy az emberek alkalmazkodni tudjanak, majd még egy órával kellene közelíteni. A további változtatások drasztikusabbak lennének, de azokat is mérlegelni kell, mondta.

"Ha kisebbek lennének az időkülönbségek, az emberek kompaktabb, kezelhetőbb helynek látnák Oroszországot", mondta Lazarev, aki egyszersmind kormánypárti képviselő a regionális törvényhozásban.

Lazarev szerint a Távol-Kelet máris két órával eltér attól, amire ő, mint a megfelelő biológiai időre hivatkozik, vagyis az emberi szervezet belső órájának legmegfelelőbb időtől.

A jelen szisztéma olyan, mint amikor színes foltdarabokból varrnak ötletszerűen össze valamit. Például, amikor Vlagyivosztokban dél van, a határ túloldalán, Kínában még csak tíz óra. Tokióban pedig tizenegy, noha az a város Vlagyivosztoknál keletebbre fekszik.

Ám az időzóna-változtatási javaslatokat mélységes gyanakvás fogadta, különösen a Távol-Keleten és Szibériában, ahol az emberek régóta ellenszenvvel viseltetnek Moszkva iránt, igen hasonlóan ahhoz, ahogy az emberek - mondjuk - Idahóban kétkedéssel szemlélik, mi folyik Washingtonban.

A Távol-Kelet gazdasága gyenge, a térség gyéren lakott, és népessége zsugorodik. Az itt élők gyakran panaszkodnak a szövetségi támogatások hiányára.

A 25 éves Andrej Gorgyejev, aki illusztrátor Habarovszkban, a Távol-Kelet második legnépesebb városában, azt mondta, hogy az időzóna szám lefaragásának felvetése Medvegyev részéről csupán "porhintés".

"Azt mondhatják, "Azért csináljuk, hogy segítsünk az ottani gazdaságnak'", mondta Gorgyejev. "De az igazság az, ha valóban segíteni akarnak nekünk, rengeteg sokkal lényegesebb dolgot tehetnének." Mások aggódnak, hogy az idő Moszkvához közelítése ugyan jó lehet az üzleti életnek és a közigazgatásnak, de rossz az emberek közérzetének, mert napjaikból kénytelenek lennének az eddiginél több időt sötétben tölteni. Ez a tényező már most is kritikus az orosz telek évadján, amikor a legrosszabb esetben csupán néhány órásak a nappalok.

"Ezt az egészet biológiai szempontból kell megnézni, vagyis, hogy milyen hatással lesz az egészségre", mondta a 27 éves Jekatyerina Gyegtyarjeva, aki személyzeti vezető Novoszibirszkben, Szibéria legnépesebb városában, és gyakran utazik a Távol-Keletre és Moszkvába. "Ha ez egy centralizált, úgymond totalitárius döntés lesz, akkor semmi jó nem fog kisülni belőle".

Medvegyev a múlt havi nyilatkozatában megemlítette, hogy bár a 11 időzónát gyakran "országunk nagyságának eleven jelképeként" állítják be, erről le kellene szokni.

De talán mégsem, mondta a 26 éves Elija Kabanov, egy novoszibirszki pr-ügynökség igazgatója.

"A tizenegy időzóna megnyerő vonása Oroszországnak, ha úgy tetszik, nemzeti eszménk része", mondta Kabanov. "Olyasvalami, ami megkülönböztet minket Kínától vagy az Egyesült Államoktól, és amit meg kell őriznünk a jövendő nemzedékek számára".

Ám Vodjanyitszkij, a távol-keleti halfeldolgozó üzem tulajdonosa azt mondta, hogy a helyzet egyre tarthatatlanabb, az időkülönbség nemcsak a hatékonyságot rontja, hanem el is idegeníti egymástól Oroszország különböző részeit.

Elmesélte, hogy az irodájában rendszeres éjszakai telefonokat kap moszkvaiaktól. "Sejtelmük sincs, hogy mi Vlagyivosztokban hét órával előbbre vagyunk. És dühöngenek, ha nem veszem fel a kagylót. Azt mondják, mi az, maguk nem dolgoznak? Lusták maguk?"

A cikk 2009. december 7-én jelent meg a The New York Times hasábjain.