Záró, átmeneti és egyben nyitó kétnapos csúcsértekezletet tartott a második félévi elnökségtől búcsúzó Svédország, könnyű napirenddel, de kényes, máris éles vitákat kiváltó döntésekkel. Az unió politikai klímájára jellemző: valóságos fölháborodást keltett, hogy a hosszú évek kínlódása után tető alá hozott lisszaboni szerződés értelmében a külügyminiszterek nem vehetnek részt a csúcstalálkozókon.

Homályos viszont a szerződés az új posztokat illetően. A belga Herman Van Rompuy, aki az Európai Tanács elnöke lesz, egyelőre keresi a helyét. A szerződés ugyan december elsején hatályba lépett, de Van Rompuy csak január elsején veszi át valóban a hivatalát, de a csütörtök esti állam- és kormányfői vacsorán részt vett. Máris észlelhető, hogy a tagországok szeretnék megőrizni a féléves elnökségek idején rájuk jutó többlethatalmat. Közben változik azért a féléves elnökségek menete is, három ország tizennyolc hónapos programot terjeszt elő, amelynek végrehajtása, ellenőrzése a következő időszakban Van Rompuy felelőssége is lesz.

A külügyminisztereket is mentesíti némi munka alól a brit Catherine Ashton jelölése a külügyi tárca élére, minthogy a külügyi tanácsüléseket mindig ő vezeti majd, miközben a többi miniszteri tanácsülés a soros elnökség fennhatósága alatt marad. A csütörtök este kezdődött csúcs persze nem oldhatta meg ezeket a kérdéseket, ez a következő időszak nagy tesztje lesz. A spanyolok, majd a belgák és végül a magyarok elnöksége alatt alakulhat ki a hosszabb távon is érvényesülő munkamegosztás.

A svédek zárták tehát elnökségüket, de az intézményi bizonytalanságok miatt átmeneti helyzetben adják át a stafétabotot a spanyolokkal kezdő triónak.

Egyetlen ügy lógott csak ki: a klímatéma, ám minthogy Koppenhágában zajlik az egyezkedés a globális megállapodásról, Brüsszelben csak a fejlődők finanszírozásának részleteiről ejthettek szót, amelyek megítélésében nem egységes az unió. A csúcs első napján a vita csak este kezdődött, és lapzártánk után ért véget. A csúcs napirendjén zömmel azok a kérdések szerepeltek, amelyek inkább áttekintést igényeltek, hiszen az ügyek mennek tovább januárban: hogyan lábaljon ki az unió a válságból, milyen lehetőségeket ad a klímaváltozás nyomán felvázolt zöld növekedés, hogyan teremthetők munkahelyek, hogyan nézzen ki az új pénzügyi felügyeleti rendszer, milyen versenyképességi célokat kellene elérni 2020-ig.

A trió közös programjához fűzött egyik magyar remény, mint azt Balázs Péter külügyminiszter a héten Brüsszelben kifejtette, hogy a 2013 utáni költségvetési időszak főbb irányai a magyar elnökség alatt határozódjanak meg.