Túszul ejtette Madridot a szaharai Ghandi
Aminatou Haidar három hete nem eszik és csupán cukros vizet iszik, ám éhségsztrájkjának nem az az oka, hogy nem engedik be Spanyolországba, hanem épp az ellenkezője. Haidar haza szeretne utazni, Nyugat-Szaharába, ám ilyen ország hivatalosan nem létezik. Ügyéből viszont kínos spanyol–marokkói viszály kerekedett.
A 43 éves Haidar ismert emberjogi aktivista, aki a független Nyugat-Szaharáért és a politikai foglyok szabadon bocsátásért küzd. November elején épp New Yorkból tartott hazafelé, ahol a Train alapítvány Civil Kurázsi Díját vette át, ám a marokkói megszállás alatt álló, nyugat-szaharai El Aaiunban letartóztatták és csaknem tizenkét órán keresztül spártai körülmények között tartották fogva. Végül megfosztották marokkói útlevelétől és feltették egy Spanyolországba tartó repülőgépre. Haidar vétke az volt, hogy a beléptetéskor „szaharai állampolgárnak” vallotta magát, ám Marokkó ezt az országot nem ismeri el, miután 1975 óta saját részeként tartja számon. Az asszony a marokkóiak szerint ezzel lemondott saját állampolgárságról, így nincs joga többé az országban élni. Más források szerint persze Rabat csak az alkalmat leste, hogy megszabadulhasson a kényelmetlen aktivistától.
Mostantól a spanyolok feje főhet miatta. Haidarnak van ugyan spanyol tartózkodási engedélye, de útlevél híján elvileg nem utazhatott volna be Spanyolországba. De emberiességi megfontolások, és talán épp a viszály elkerülése érdekében szemet hunytak, sőt letelepedést is ajánlottak neki. Ez azonban csak olaj volt a tűzre. Haidar azóta nem hajlandó elhagyni a lanzarotei repülőteret, viszont nemzetközi visszhangot kiváltó éhségsztrájkba kezdett. Marokkót azzal vádolja, hogy kitoloncolta, Spanyolországot pedig, hogy valósággal elrabolta. Az orvosi segítséget elutasítja, és esetleges haláláért máris a spanyol kormányt teszi felelőssé. – Ahelyett, hogy megpróbálnák kényszertáplálni, Madridnak inkább a marokkói kormányra kellene nyomást gyakorolnia, hogy hazaengedje
– követeli. Ügyének máris számos támogatója van, köztük José Saramago Nobel-díjas író, Pedro Almodóvar filmrendező vagy Javier Bardem színész.
Aminetou Haidar kemény dió: a kétgyermekes, elvált aszszony a nyolcvanas évektől a nyugat-szaharai függetlenség szószólója. Szigorúan békés eszközökkel, amiért a „szaharai Ghandi” nevet is kiérdemelte. 1987-ben több száz aktivistával együtt követelte a beígért népszavazást Nyugat-Szahara függetlenségéről, ám a marokkói hatóságok szétverték a tüntetést és bebörtönözték. Haidar négy évet töltött bekötött szemmel egy magánzárkában. A szeme tönkrement, de a börtön nem törte meg. Számos díjat kapott, ám a nagyhatalmakat egyelőre nem tudta rávenni, hogy kellő nyomást fejtsenek ki Marokkóra.
A spanyolokat különösen kínosan érinti az ügy. Amikor a spanyol hadsereg 1975-ben kivonult az egykori gyarmat Nyugat-Szaharából, függetlenséget ígért az ott lakóknak. Később azonban a területet mégis felosztották Marokkó és Mauritánia között. Ráadásul Rabattal sem felhőtlen a viszony: a két spanyol enkláve, Ceuta és Melilla sorsa, az illegális bevándorlók inváziója és a kábítószer-csempészet miatt épp elég probléma terheli a kétoldalú kapcsolatokat.
