- Szép, szép, remélem pénz is lesz a befejezésre - bólogat egy tatár asszony, miközben áldást oszt azoknak, akik pénzt szórnak elé Kurban-Bajram ünnepére. Az ünnep arabul Id al-Adha, ami nem más, mint annak a biblikus történetnek az átdolgozása, amelyben Ábrahám az Úr kérésére kész volt feláldozni fiát, Izsákot. Az iszlám verzióban Allah Izsák fivérét, Izmaelt kéri áldozatul, hogy az utolsó pillanatban megakadályozza a felajánlást.

Az idős asszony halkan mormolt áldásait elnyomja a mecset udvarán álló, vallási könyveket árusító trafikos asszony és egy fiatal hölgy vitája arról, hogyan is kell böjtölni az ünnepre készülve. - Nyolc hónapot tanultam, hát ne mondja már nekem, hogy csak estig böjtölünk! - vágja ki a végső érvet a kendőbe burkolt öntudatos hölgy, sértetten távozva a "halalbárányt", azaz az ünnepre megfelelően előkészített áldozati bárány húsát kínáló bolt irányába.

A mecsetben nagyobb a csend. Másfél száz férfi üldögél kisebb-nagyobb csoportokba verődve, orosz, tatár, kaukázusi nyelvek kavarodnak a szakállas fiatalok beszédében. Van, aki intenzíven imát mond Mekka felé, van, aki olvasgat a szőnyegen üldögélve vagy csak a radiátornak dőlve melegszik. Az udvaron a szokásosnál több kéregető gyűlik össze a pénteki ünnepre, amelynek fontos része az adakozás. Tádzsik lányanyák keverednek láthatóan helyi anyókákkal, akik reklámszatyorba gyűjtik az adományokat, pénzt, húsos tésztát - vegyesen. A férfiak nem szívesen beszélnek arról, mit jelent számukra az ünnep, válasz helyett inkább gyenge orosz tudásukra hivatkozva továbbmennek.

- Nekem nagyon fontos a vallás, ebben nőttem fel - vallja meg Lilija. A 19 éves tatár lány az Urál hegység közelében fekvő Orenburgból jött. Ott nagy a tatár kolónia, nem idegenkedik senki a muzulmánoktól. - Moszkva azért más, itt bizalmatlanabbak. A modern művészetet tanuló Liliját nem zavarja, ha a politikusok pravoszláv gyökerű országnak nevezik Oroszországot. (Igaz, Dmitrij Medvegyev államfő pénteken ünnepi jókívánságait küldte az iszlám híveinek.) - Én senkit sem akarok meggyőzni, nekem elég, ha én tudom, hogy az iszlám az enyém - mondja Lilija, bár arról, hogy miről is szól az épp folyó ünnep csak annyit mond: "hű, nem is tudom, pedig a napokban megnéztem az interneten".

Csak becslések vannak a moszkvai muzulmánok számáról, ahogyan országos arányukról is. A vallási hovatartozásra nem kérdezett rá a legutóbbi népszámlálás sem. Az egyházak a számok felsrófolásban érdekeltek, de a tematikus felmérések is gyakran fölfelé kerekítenek. Ez utóbbiak alapján a 11 milliós Moszkvában az iszlám gyökerűek száma egymillió is lehet, ám jelentős részük nem feltétlenül tekinti magát vallásosnak. Az európai muszlim közösségektől eltérően az oroszországiak nem klasszikus bevándorlók - hiszen az észak-kaukázusiak, a dagesztániak vagy a tatárok orosz állampolgárok, akik évszázadok óta orosz fennhatóság alatt élnek - de a külföldiek is a volt Szovjetunió utódállamaiból érkeznek. Előbbiek hagyományosan az orosz kiskereskedelmi piacokon dolgoznak, utóbbiak elsősorban építkezéseken.

A mecsetépítés betiltásáról tartanak népszavazást a hét végén Svájcban. A kezdeményezés a jobboldali Néppárttól származik, vezetőjük szerint ez nem építészeti, hanem politikai kérdés: az újabb mecseteket a muzulmán jog, a saria bevezetése követné, állítja. A hónapok óta zajló kampányban az óriásplakátokon a minareteket rakétaként mutatják be, mellettük pedig burkás asszonyok masíroznak. Az ENSZ és emberjogi szakértők élesen bírálták a népszavazási kezdeményezést. Svájc lakosainak öt százaléka muzulmán, többségük Koszovóból és a Balkánról érkezett, de nem szigorú vallásgyakorló. A felmérések a "nemek" győzelmét valószínűsítik, de a szavazók egyharmada igennel fog voksolni. A svájci igazságügy-miniszter már óvott tőle, hogy maga a rasszista kampány és a kérdésfeltevés is az iszlám terrorizmus célpontjává teheti Svájcot. Ez az első alkalom, hogy európai országban népszavazást rendeznek a muzulmán bevándorlók vallásgyakorlásáról. (Munkatársunktól)