Reggel tíz órakor a westminsteri parlamenthez közeli sivár II. Erzsébet Konferenciaközpontban kezdődnek meg a meghallgatások az iraki háborúról. Gordon Brown eredeti elképzelésével ellentétben csak azok a kérdések nem szerepelnek a nyilvánosság előtt, melyek sértenék a nemzeti érdekeket, illetve azokat a személyiségeket nem várják el a bizottság elé, akiknek biztonsága forogna kockán. Megjelennek a független testület előtt az elesettek hozzátartozói is, akiknek meggyőződése, hogy Tony Blair törvénytelen háborúba vitte az országot. A meghallgatottak közé tartozik várhatóan maga a volt, és Gordon Brown jelenlegi kormányfő, illetve Jack Straw, aki a háború elindítása idején külügyminiszterként szolgált. A legfontosabb döntéshozók az eljárás vége felé kerülnek sorra, hogy a bizottság az addig összegyűjtött anyag alapján minél átfogóbb kérdéseket tehessen fel.

A vizsgálóbizottság élén Sir John Chilcot volt kormánytisztviselő áll, tagjai közül említést érdemel Sir Martin Gilbert, a modern kori történelem egyik legjobb ismerője, illetve Sir Lawrence Freedman hadtörténész neve. A tanúvallomásokat esetenként televízióra is felveszik, illetve élőben követhetők lesznek a világhálón. A grémium a háború 2003-as elindítása és 2009-es befejezése közötti hat év fontos elemeit tárja fel és helyezi történelmi összefüggésbe.

Mint Sir John a közmeghallgatás kezdete előtt elhangzott interjúiban hangsúlyozta, nem bírósági tárgyalásról van szó, senkit nem ítélhetnek el, de kritikai megjegyzések minden bizonynyal el fognak hangzani. Miután korábban négy vizsgálatot tartottak már a brit és nemzetközi közvélemény szemében oly népszerűtlen háború különböző szempontjaival kapcsolatban, a testület előtt óriási kihívás tornyosul, hogy meggyőzze a szkeptikusokat a meghallgatások hasznossága felől. Brownnak és a Munkáspártnak amiatt nem kell aggódnia, hogy az öszszesítésre sor kerülne a legkésőbb 2010 júniusában esedékes választás előtt. A szerecsenmosdatást mindenáron elkerülni akaró procedúra akár 2011-ig is eltarthat.

Az iraki háborúban, annak csúcspontján, 46 ezer brit katona teljesített szolgálatot, közülük 179-en nem tértek vissza élve a közel-keleti országból. A tisztázatlan körülmények között, Szaddám Huszein iraki diktátor állítólagos titkos tömegpusztító fegyvereire hivatkozva elindított kampány ellen hatalmas tüntetéseket rendeztek Nagy-Britanniában. Az ellentmondásos háborús részvétel besározta Tony Blair hírnevét, nagy valószínűséggel ezért nem valósult meg becsvágya, hogy az Európai Unió első elnöke legyen. A vizsgálat témái közé tartoznak természetesen a hadjárat előzményei, a brit kontingens felszerelésének fogyatékosságai, az irakiak gyenge felkészítése a hatalom átadására.

A hosszú előkészítés során készült dokumentumok egy része, szinte magától értetődően már a közmeghallgatás kezdete előtt kiszivárgott. A The Sunday Telegraph beszámolója szerint a hadsereg parancsnokai tisztában voltak azzal, hogy a brit kontingens "komoly kockázatoknak" volt kitéve, mert a "kapkodva elindított hadművelet következetlen volt és nem rendelkezett megfelelő forrásokkal". Nem érkeztek meg időben a golyóálló mellények, hiányos volt a vegyi fegyverek elleni védelem, megbízhatatlan volt a kommunikáció.