Aki ült már kairói taxiban, étteremben, megfordult irodában, szálloda előcsarnokában, kávézóban, önkiszolgáló étkezdében vagy egyetemen, vagy akár az állatkertben, tudja, hogy mindenütt mennyire dohányoznak. "Az egész világon mozgalom indult a dohányzás ellen" - mondta Ehab Asszad, az egyiptomi egészségügyi minisztérium dohányzásfelügyeleti tisztviselője. "Mi sem maradhatunk ki belőle."

Asszad azt mondta, hogy első lépésként a kormány a múlt hónapban kitiltotta a sisát, azaz a vízipipát a zsúfolt Kán el-Kálili piac kávézóiból. De alig pár perccel azután, hogy a kormány diadalmasan bejelentette a tilalmat, a Kánon nyüzsögtek a turisták orra előtt étlapokat lobogtató becsalogató emberek, mi mást kínálva, mint sisát. Tíz egyiptomi fontért, azaz körülbelül 1 dollár 80 centért alma-, narancs-, citrom- és cseresznyeillatú dohánnyal tömött pipákat árultak.

Egyelőre itt tart a dohányzás elleni erőfeszítés. Rövid tilalom után újra ott a Kánon a sisa, és Kairó-szerte teljes a zavar, mit is tervez a kormány. "Vége a sisának?" - kérdezte egy cím az Al-Maszri al-Joum internetes hírportálon a múlt hónapban. Semmivel sem szívják kevésbé.

"Nem lesz ebből semmi", mondta a 28 éves Ahmed Mabruk, aki hosszan, lassúakat szívott egy vízipipából a Kán kanyargós sikátoraiban megbúvó, történelmi El Fisaui kávéházban. "Az emberek szeretnek sisázni."

Egyiptomban, mint sok más fejlődő országban, problémát okoz a dohányzás. A dohány olcsó, a szórakozási lehetőség pedig kevés. Egy csomag Kleopátra cigaretta 45 centbe kerül, így aztán a dohányzás megfizethető időtöltés egy olyan országban, ahol a lakosság fele napi két dollárnál kevesebből él.

A sisa csupán mintegy kétszáz esztendeje, az ottomán birodalom idején honosodott meg Egyiptomban, ez másodperc-töredéknyi idő egy ilyen ősi társadalom életében, de elég hosszú ahhoz, hogy a kultúra részévé váljék. A szegények az utcán és a sikátorokban szívják; a jómódúak a kávéházakban és az éttermekben.

Egyiptomban közmondásosan nehéz megbízható statisztikai adatokhoz jutni, de kormányzati körökben terjed az az érzés, hogy az olcsó dohányból származó politikai előnyöket - az embereknek örömet okoz, és lefoglalja őket - ellensúlyozza a felismerés, miszerint a dohányzással öszszefüggő egészségügyi kiadások az államot terhelik, nyilatkozták egészségügyi tisztviselők.

A parlament 2007-ben betiltotta a dohányzást a nyilvános helyeken. A törvényt soha nem tartatták be. Ennek egyik oka - egészségügyi hivatalosságok szerint - az, hogy nem volt világos, kinek a feladata lett volna érvényt szerezni a tilalomnak. De oka az is, hogy hiányzott a politikai akarat. Egy további ok a kormányhivatalok örök és intézményesült képtelensége az egymás közötti jó kommunikációra és együttműködésre.

Némelyek azt mondják, hogy a népességnek rengeteg gondja-baja van, és ha mi most betiltjuk a dohányzást, el fogják utasítani", mondta dr. Ajsa Abul Fotu, az egészségügyi minisztérium tanácsadója.

Egészségügyi illetékesek 2006-ban figyelmeztettek, hogy a sisázás közösségi elemei - barátok ugyanazt a pipát adják körbe egymásnak, és a vendéglátósok ugyanazt az edény vizet teszik egymást követő vendégeik elé - a tbc továbbadásának csatornái. Az Egészségügyi Világszervezet szerint Egyiptomban, 2005-ben 100 000 lakosból 31,6 szenvedett tüdőbajban, és abban az évben az új megbetegedések mértéke 100 000 lakosonként 25-re becsülhető.

A figyelmeztetést, akárcsak a tilalmat, végül elengedték a fülük mellett, így az idén az egészségügyi illetékesek Egyiptom fő hatalmi központjához fordultak: a Nemzeti Demokrata Párthoz, Hoszni Mubarak elnök kormányon lévő politikai pártjához. Aszszad és felettese, Szahar Latif, a Dohányzás elleni küzdelem nemzeti programjának főtitkára, elmondták, hogy levelet küldtek a pártnak, és abban politikai támogatást kértek.

A párt pedig lépett.

Példát mutatott, amikor a közelmúltban, első ízben, dohányzásmentes rendezvényként tartotta meg éves kongresszusát, közölte Asszad. Egyszersmind megtalálta a módját, hogyan győzze meg az embereket, hogy tegyék le a pipájukat. Miközben az ország a H1N1 vírus okozta sertésinfluenza miatti pánikban élt, már iskolákat zártak be, és százezrével ölték le a sertéseket, a kormány azt kezdte mondani az embereknek, hogy a vízipipázást az influenza terjedésének megelőzésére tiltották be.

"Ha azt mondjuk nekik, hogy a sisa káros, az a válasz, hogy ťNa jó, viszlátŤ", így Asszad. "De azért annyira félnek a H1N1-től, hogy ha azt mondjuk az embereknek, a sisázással elkaphatják a H1N1-et, akkor nem vesznek a kezükbe vízipipát."

Valóban?

"Ugyan", legyintett Mabruk, vízipipáját szíva az El Fisaui kávéházban.

Olybá tűnik, még a sertésinfluenza sem tud éket verni az egyiptomiak és vízipipájuk közé.

"Ez csak arra jó, hogy némelyeket még több hatalommal ruházzon fel azoknak a szegény állampolgároknak az üldözésére, akik a szájukon kifújt füsttel szabadulnak meg napi gondjaiktól", mondta Szaad Eddin Muhammad 48 éves villanyszerelő, a Zamalek negyed egy kicsiny sisaházában.

A cikk 2009. november 16-án jelent meg a New York Times hasábjain.