Gilót az 70-es években kezdték építeni az 1967-ben elfoglalt területen, s azóta is folyamatosan fejlesztették, újabb házakkal, utcákkal bővítették. A nemzetközi tiltakozás után Benjamin Netanjahu miniszterelnök szóvivője kijelentette, hogy a ciszjordániai építkezések befagyasztása nem vonatkozik Jeruzsálemre, amelynek keleti felét Izrael bekebelezte és sajátjának nyilvánította a ’67-es, hatnapos háború után. Cipi Livni, az izraeli ellenzék vezetője tegnap találkozott a francia külügyminiszterrel, és kifejtette neki, Gilóval kapcsolatban Izraelben konszenzus van: a városrész a közgondolkozásban nem számít megszállt területnek, még ha a nemzetközi jog annak is tekinti.

Ezekben a városrészekben politikai és vallási hovatartozástól függetlenül élnek olyan izraeliek, akik a viszonylag alacsonyabb árak miatt ott vettek lakást. De a ’67-ben elfoglalt, Jeruzsálemen kívüli területek települései sem mind egységesek. Vannak köztük olyanok, amelyeken ideológiai okokból odatelepült, gyakran szélsőségesen nacionalista jobboldali és általában vallásos, gyakran Amerikából betelepült zsidó telepesek élnek: közülük különösen ismert szélsőséges lakóiról a hebroni zsidó lakónegyed vagy a mellette lévő Kirját Arba. De vannak olyan falvak, városkák is, ahová csak az olcsóbb lakáshoz jutás miatt, anyagi megfontolásból költöztek a lakók, ilyen például a Jeruzsálemről a Holt-tenger felé vezető út mentén felhúzott Maalé Adumim.

A Budapestről Izraelbe települt Chen-Nazarian Júlia a Jeruzsálem melletti Anatot nevű szekuláris telepesfaluban él, olyanokkal, akik jobb életminőségre vágynak egy közösségi településen. Ott háromszintes házat lehetett kapni annyiért, amennyiért a városban egy jobb lakást is nehezen, valamint kiváló óvoda és iskola működik, s a lakók egymást segítve, összejárva támogató közösséget alkotnak. Ezzel együtt sokan közülük – Júliát is beleértve – a valódi béke érdekében méltányos kártérítés fejében bármikor készek lennének átköltözni a ’67 előtti „Kis-Izraelbe”. A fanatikus telepesek ugyanakkor tőlük alig néhány kilométerre minden erejükkel megakadályozzák a palesztin földön, a különböző dombokon fölhúzott építményeik lerombolását, és csak komoly erőszak árán lehet távozásra bírni őket.

Az izraeli falvak védelmét általában az izraeli hadsereg látja el nagy erőkkel, de voltak olyan baloldali, békeparti katonák, akik megtagadták a szolgálatot a ’67-es határon túli területeken. Mostanában már előfordul, hogy jobboldali katonák is csatlakoznak hozzájuk, ha a települések felszámolására akarnák őket bevetni.

Arab házat bontanak Kelet-Jeruzsálemben