Megvalósul végre a közvetlen demokrácia, és az állampolgárok beleszólhatnak az unió ügyeibe: ezzel kecsegtet az Európai Bizottság, amely most a közvéleményhez fordul. 2010. január végéig bárki e-mailben elmondhatja, mit gondol a "polgári kezdeményezésről", amelyet az EU új játékszabály-gyűjteménye, a lisszaboni szerződés vezet be. Ebben ez áll: "Legalább egymillió uniós polgár, akik egyben a tagállamok egy jelentős számának állampolgárai, kezdeményezheti, hogy az Európai Bizottság - hatáskörén belül - terjesszen elő megfelelő javaslatot azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok szerint (...) uniós jogi aktus elfogadására van szükség."

Egymillió EU-lakos tehát már utasíthatja az uniót, hogy törődjön valamilyen - szerintük lényeges - témával. Igen ám, de a december elsején hatályba lépő lisszaboni szerződés rendkívül fontos kérdéseket felejt el tisztázni: ezekre keresi a választ a brüsszeli bizottság.

Mit jelent például, hogy "a tagállamok egy jelentős számából" kell érkezniük az aláírásoknak? A tagországok többsége (ez jelenleg tizennégy) talán túl sok, az egynegyede (ez hét) talán túl kevés. Legyen akkor az országok egyharmada, azaz kilenc tagállam? - kérdezi a bizottság, amely a magánszemélyektől az ECI-Consultation-citizen@ec.europa.eu címre várja a választ. Na és legalább hány aláírásra lenne szükség országonként? Konkrét határt szabni nem érdemes, hiszen Málta 410 ezer és Németország 82 millió lakossal mégsem vehető egy kalap alá. Beszélhetnénk inkább a lakosság arányáról, mondjuk 0,2 százalékról - az egymillió aláírás is az 500 milliós EU 0,2 százalékát teszi ki.

A trükkös kérdések ezzel korántsem értek véget. Az aláírások ellenőrzését és hitelesítését a tagállamok hatóságainak kellene végezniük, csakhogy országonként jelentősen eltérnek az erre vonatkozó szabályok. Most akkor mi legyen: dolgozzanak-e ki egységes követelményeket, és ezek a szigorúbb vagy a lazább gyakorlatot kövessék-e? Akad például olyan tagország, ahol az efféle kezdeményezéseket csak hivatalosan kijelölt központokban lehet aláírni.

S mivel egymillió aláírást EU-szerte összegyűjteni csak szervezett kampánnyal lehetséges, adódik mindjárt egy kényes kérdés: ki szervezne és pénzelne egy ilyen kampányt? Célszerűnek tartaná az Európai Bizottság, hogy a szervezők adjanak kellő tájékoztatást saját magukról és a pénzügyeikről - de javaslatokat, észrevételeket ebben a témában is a nagyközönségtől vár. Határozni kellene arról is, mennyi idő van egy-egy aláírásgyűjtésre, és utána a bizottság milyen határidővel köteles választ adni.

Ha pedig beérkezett a - remélhetőleg - sok-sok okos megjegyzés (a szervezetek külön címre írhatnak), a brüsszeli testület tanulmányozza ezeket, és mielőbb szabályozást dolgoz ki a polgári kezdeményezésről. S ha "összekapja magát" az EU-tanács és az Európai Parlament is, gyorsan rábólintva a tervezetre, az állampolgárok új csodafegyvere már a jövő év végétől működőképes lehet. Kérdés, hogy akarnak-e majd lőni vele.