- Mit lehetne még több katonával elérni Afganisztánban, miközben számos NATO-tagállamban az egyre kiábrándultabb közvélemény azt tudakolja, miért vagyunk egyáltalán ott?

- Miért? Azért, mert a biztonságunkról van szó. A terroristák, akik 2001-ben megtámadták az Egyesült Államokat, afganisztáni gyökerűek. Ha hátat fordítunk Afganisztánnak, a támadások megismétlődhetnek. A tálibok, az al-Kaida hálózata destabilizálni kívánja az egész térséget, ideértve az atomfegyverrel rendelkező Pakisztánt. Addig kell tehát maradnunk, ameddig csak szükséges.

- Mégis, meddig kell Afganisztánban maradni?

- Küldetésünket akkor tekinthetjük befejezettnek, amikor az afgánok teljes mértékben képesek a biztonsági feladatok ellátására és országuk irányítására. Erre kell felkészítenünk őket. Fokozatosan, tartományról tartományra kell átadni a felelősséget a biztonság megőrzéséért, ki kell képeznünk az afgán hadsereget és rendőrséget. Növelnünk kell az afgán biztonsági erők létszámát. A kiképzéshez persze kiképzőkre van szükség, s persze felszerelésre és pénzre. A szövetségesektől tehát embereket, felszerelést és pénzt kérek.

- De milyen messze van még az alagút vége?

- A folyamat a jövő év elején megkezdődhet. Jó esély van rá, hogy számos körzetben a fő felelősség átruházható az afgánokra.

- A NATO-országokban a gazdasági válság költségvetési kényszerei is vitákat gerjesztenek. Milyen hangulatot tapasztal a tagállamok körében?

- A cselekvésnek ára van. De ha nem cselekszünk, annak még magasabb ára lesz. Ha magára hagyjuk Afganisztánt, annak nemcsak biztonsági, hanem gazdasági következményei is beláthatatlanul súlyosak. Egyértelműen azt szorgalmazom, hogy még több erőforrást mozgósítsunk, hogy átadhassuk a feladatokat az afgánoknak, ami jó befektetés is, mert minél többet teszünk ma, annál kevesebb marad későbbre.

- A működő kormány és közigazgatás alapfeltétel, ám Karzai elnököt súlyos bírálatok érték a szövetségesek részéről, hogy éppen ezen feltételeket nem tudja garantálni.

- Az afganizálási stratégiának a biztonsági mellett ez a másik pillére. Erős, hiteles kormányra van szükség Kabulban. A választási folyamat hosszú, nehéz időszak után lezárult, s néhány hét múlva Karzai felállítja az új kormányt. Az ő felelőssége, hogy ez a kormány elszámoltatható legyen, amely képes hatékonyan fellépni a korrupció ellen, s amely képes alapvető szolgáltatásokat nyújtani az afgán népnek. A jövő év elején konferenciát szervezünk, amely megújíthatja a nemzetközi közösség és a Karzai-kormány kapcsolatait. Az üzenet egyértelmű: a szövetségesek elkötelezettek maradnak, de sokkal jobb, hatékonyabb kormányzást követelnek cserébe.

- Az afganisztáni misszióban nem csak a NATO-országok vesznek részt közvetlenül. Obama amerikai elnök hétfőn Kínába látogatott, olyan lapértesülésektől kísérve, hogy Pekinget nagyobb szerepvállalásra ösztönzi Afganisztánban, Pakisztánban.

- Támogatom, hogy a térség minél több országát vonjuk be a rendezési folyamatba. A szomszédok nélkül nincs is esély a megoldásra. Nélkülözhetetlen Pakisztán részvétele, de ehhez mérsékelni kell a feszültséget India és Pakisztán között. Ez megkönnyítheti a pakisztáni hadsereg számára, hogy erőteljesebben lépjen fel saját területén a terrorizmussal szemben. Oroszország és Kína is fontos partner. Moszkva - saját tapasztalatai alapján - osztozik vágyunkban, mert tudja, hogy Afganisztánból Oroszországra is átterjedhet a terrorista veszedelem. Úgy látom, Kína is egyetért azzal, hogy Afganisztán a térség instabilitásának forrása lehet.

- Főtitkár úr, ön nemrégiben részletezte a NATO-orosz viszonyról, az új kezdetről kialakított véleményét, s jelezte, hogy közösen felmérik, milyen kockázatok ellen léphetne fel együtt Moszkva és a NATO. Hol tart ez a munka?

- Most készítjük elő a NATO-Oroszország Tanács december eleji külügyminiszteri szintű találkozóját, s ezen véglegesítjük a XXI. századi biztonsági kihívások közös áttekintésének menetrendjét. Meghatározzuk azokat, amelyek valamennyiünket fenyegetnek, tehát az érdekek közösek. Például: Afganisztán, a terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek elterjedése, kalózkodás.

- Az új amerikai rakétavédelmi terv, amely immár NATO-keretbe illeszkedik, szintén az új kihívásokra adandó válasz. Hogyan állnak az egyeztetések Oroszországgal és a NATO-n belül?

- A szövetségesek üdvözölték az új amerikai tervet, mert a rakétavédelem minden tagországra kiterjedhet. Ami Oroszországot illeti, a szövetségesek egyetértenek abban, érdemes megvizsgálni annak lehetőségét, hogy integráljuk az orosz rakétavédelmi rendszert a NATO-éba, a megfelelő időben.

- Mint a NATO főtitkára, s mint volt dán kormányfő, hogyan ítéli meg a lisszaboni szerződés hatályba lépésének következményeit? Az Európai Unióban az atlanti szervezet versenytársát látja, vagy inkább partnert?

- Egyértelműen a mélyebb NATO-EU együttműködés híve vagyok. Minthogy a tagság nagymértékben átfedi egymást, politikai értelemben ez szükségszerű, de gazdaságilag is, mert a pénzügyi kereteket észszerűbben tudjuk felhasználni. A lisszaboni szerződés elő is mozdítja az együttműködést, hiszen az EU-nak külügyi főképviselője és elnöke is lesz, így a párbeszéd is új szintre emelkedhet.

- Magyarország számára kiemelten fontos a Nyugat-Balkán békéje, nyugalma, gyarapodása. Milyen kilátásokat kínál a NATO a térségnek, ahova hamarosan ön is ellátogat?

- A stratégia nyilvánvaló: integrálni a térség országait az euroatlanti szövetségbe, a NATO-ba és az Európai Unióba. De az érintett államoknak teljesíteniük kell a feltételeket. Horvátország és Albánia az idén csatlakozott a NATO-hoz, ők jó példával járnak elől, s bizonyítják, igenis meg lehet felelni az elvárásoknak.

- Bő három hónapja, hogy a NATO főtitkári posztját átvette. Mi az ön víziója a NATO jövőjéről, mi lesz az atlanti szövetség szerepe?

- A NATO-nak a tagállamok védelmét kell garantálnia, továbbra is ez az alapfeladat. De nézetem szerint a NATO-nak át kell alakulnia, korszerűsödnie kell, hogy megfeleljen a XXI. század kihívásainak. A hidegháborúnak vége, a régi beidegződésekkel szakítani kell, hiszen új kockázatokkal, új fenyegetésekkel nézünk szembe. A terrorizmussal, a tömegpusztító fegyverek terjedésével, a kiberháborúval. A NATO fegyveres erőinek mozgékonyabbá, gyorsabban bevethetővé kell válniuk, a szervezetnek pedig sokkal hatékonyabban kell felhasználnia a szűkös erőforrásokat.