Tegnap Murray is ott ült a canberrai törvényhozás épületében, amikor Kevin Rudd ausztrál miniszterelnök nyilvánosan bocsánatot kért attól a közel félmillió gyermektől - köztük a hétezer Nagy-Britanniából száműzöttől - akikkel 1930 és 1970 között gyakran szadista kegyetlenséggel bántak ausztrál nevelőintézetekben és jórészt egyházi ellenőrzés alatt álló árvaházakban.

A sajátos brit gyerekexport közel négyszáz éves múltra tekint vissza. Az első "szállítmányt" 1618-ban küldték az amerikai Virginia állambeli Richmondba, az utolsó csoport pedig 1967-ben érkezett Ausztráliába. Az ok általában roppant egyszerű: a britek szabadulni akartak az állami kegyelemkenyéren élő szegény gyerekektől, a gyarmatokon viszont szükség volt a munkáskézre.

A három és tizennégy év közötti gyerekek egy része árva volt, őket a brit árvaházak ajánlották fel nagylelkűen. A Child Migrants Trust kutatásaiból az is kiderül, hogy a gyerekek egy részének volt családja, még ha nagy szegénységben éltek is a szülők: nekik azt mondták, hogy a kicsiket jómódú, középosztálybeli családok veszik majd magukhoz.

Ausztráliában "elfelejtett ausztráloknak" hívják a volt brit száműzötteket. A legtöbb érintett nem is beszél róla szívesen. Ügyüket húsz évvel ezelőtt a brit Child Migrants Trust karolta fel. A bocsánatkéréssel most talán megkezdődhet egyfajta lelki gyógyulás.