Nemzetközi megfigyelők szerint Irán akkora mennyiséget tartana meg magának - kivonva a nemzetközi ellenőrzési csatornákból -, amelyből, megfelelő dúsítással, atombombá(ka)t állíthatna elő. A nyugati államok, beleértve Oroszországot is, el akarják érni, hogy Teherán az egyelőre alacsonyan dúsított, (3,6-5 százalékos U-235-tartalmú) uránkészletei háromnegyedét valamelyik, általa megbízhatónak ítélt, régióbeli államba leadja, ott azt feldolgoznák reaktorban alkalmazható fűtőanyaggá, amit visszaszállítanának Iránba.

Oroszország, Törökország, sőt Kazahsztán is szóba került. Kazahsztán korábban felajánlotta, hogy területén nemzetközi atomerőműfűtőanyag-bankot hoz létre, építve arra a több évtizedes tapasztalatra, amit a szovjet időkben a világ legnagyobb atomfegyver-kísérleti telepe (Szemipalatyinszk) üzemeltetése során szert tett.

Ha kudarcot vall a nyugati államok újabb kísérlete, hogy megoldják az iráni atomválságot, megnő annak a veszélye, hogy Izrael vagy az Egyesült Államok különleges, "bunkerromboló" fegyverekkel nagy pontosságú, korlátozott légi c csapást mér az iráni atomprogramban részt vevő objektumokra. Ennek a repülőgépekkel, önállóan célra manőverezhető robotrepülőgépekkel vagy ballisztikus rakétákkal végrehajtott akciónak minimális lenne a "járulékos hatása", polgári személyek életének, vagyontárgyainak veszélyeztetése, viszont évekkel visszavethetné az atomprogramot.

Iránnak jelenleg nincsenek meg az eszközei az ilyen fegyverekkel végrehajtandó támadás kivédésére. Az Egyesült Államok emiatt nyomást gyakorol Oroszországra, hogy ne szállítsa le Teheránnak a korábban lekötött Sz-300-as, korszerűnek tartott orosz lég- és részleges rakétavédelmi rendszert. Aledin Borudzserdi, a teheráni parlament nemzetbiztonsági és külügyi bizottsági elnöke azt állította, hogy Irán hamarosan önállóan gyárt az orosz rendszerhez hasonlóan hatékony védelmi rendszert.

Obama-Medvegyev: párbeszéd Szingapúrban