"Igen jó, könnyen hozzáférhető forrás ez", mondja Marina V. Alekszejenkova, a Renaissance Bank elemzője és az orosz atomipar szakértője, amely sokat profitált a hidegháború befejezése óta kötött megállapodásból. Ám, ha nem gondoskodnak hamarosan további gyengített fegyver-tisztaságú uránról, leállhat az ellátási folyamat, s ez kihathat a fogyasztókra csakúgy, mint az amerikai energiaszolgáltatókra és azok orosz beszállítóira.

Az Egyesült Államok 104 nukleáris reaktorát működtető szolgáltatók, amelyek már idegesek a várható beszállítói hiány miatt, ugyanolyan figyelemmel kísérik Barack Obama elnök új fegyverzetkorlátozási egyezmény megkötésére irányuló erőfeszítéseit, mint ahogyan a Nobel-békedíj bizottság tette.

A legtöbb amerikai csak keveset tud arról, hogy a két elmúlt évtizedben a nukleáris leszerelés a villamosenergia-ipar szerves részévé vált. A bombákból kivont nukleáris nyersanyagból származik az Egyesült Államokban felhasznált villamos energia tíz százaléka. Összehasonlításul: a vízi erőművekből hat százalék, a nap-, a biomassza-, szél- és a geotermikus erőművekből együttesen három százalék származik.

A szolgáltatók nem szívesen beszélnek az orosz atombombákból származó szállítmányokról, mert féltek a fogyasztóktól megrémisztésétől: lehet, hogy az otthonaik világításához szükséges nyersanyag éppen azokból a rakétákból származik, amelyeknek egykor célpontjai voltak.

Tény azonban, hogy időszakonként az amerikai piacon az alacsony dúsítású urán többsége az újrafeldolgozott szovjet nukleáris töltetekből származott. Manapság a Nukleáris Energia Intézet, az iparág washingtoni kereskedelmi szervezete szerint az amerikai atomreaktorok fűtőanyagának 45 százalékát korábban bombákban használták Oroszországban, míg további öt százaléka származik amerikai bombákból. (...)

A hadrendből kivont orosz robbanófejek leszerelését és a szétszedett robbanófejek töltetének legyengítését célzó program - nem hivatalosan "Megatonnából megawatt"-programként ismert - a terv szerint 2013-ban ér véget, éppen ezért most az iparág erőteljesen próbálja népszerűsíteni az üvegházhatású gázokat kibocsátó, széntüzelésű erőművekkel szemben. A szolgáltatóknak már most gondot okoz a készletek pótlásának megtalálása, mert az atomerőművek 3-5 évvel előre szerzik be a fűtőanyagot.

Az egyik potenciális új forrást azok az atomrobbanófejek jelenthetik, amelyek feleslegessé válnak, ha az Egyesült Államok és Oroszország újabb csökkentésekről állapodik meg a december 5-én lejáró, a hadászati atomfegyverek csökkentéséről szóló START-egyezmény megújításáról folytatott tárgyalásokon. (...)

Egy amerikai diplomata és az egyik szövetségi atomenergia-hivatal tisztviselője egymástól függetlenül megerősítették, hogy a két ország csendben egy újabb egyezményről tárgyal, amelynek értelmében a "Megatonnából megawatt"-program lejárta után is folytatnák az Oroszországból származó erősen dúsított urán gyengítését, ehhez forrásként felhasználva a hadrendből valószínűleg kivonásra kerülő robbanófejek tölteteit vagy egy részüket. Kormánytisztviselőknek nem volt felhatalmazásuk, hogy nyilvánosan beszéljenek ezekről a törekvésekről.

A Megatonnából megawatt-programot követő lehetséges utód-megállapodást az iparágban HEU-2, azaz erősen dúsított urán-2 néven emlegetik és Jeff Combs, az energiahordozóként használt urán árát nyomon követő Ux Consulting vállalat elnök-tulajdonosa szerint a szolgáltatók nagyon szeretnék ezt a megállapodást.

"A programból származó hasadóanyagra úgy tekinthetünk, mint több nagy uránbányára", mondja.

Az amerikai reaktorokat nem kellene leállítani, akkor sem, ha nem jönne létre a megállapodás; a szolgáltatók piaci importhoz folyamodnának, ez azonban minden valószínűség szerint sokkal drágább lenne.

A nyers urán dúsítása költségesebb, mint a magasan dúsított urán átalakítása atomerőművi fűtőanyagként való felhasználásra.

Az áramtermelő reaktoroknak szánt uránnál kevesebb, mint ötszázalékos dúsítású U-235-re van szükség. A fegyvergyártásnál 90 százalékos dúsításúra.

A United States Enrichment Corp., egy, az 1990-es években az Energiaügyi Minisztériumbál kiszervezett magáncég szerződés által kijelölt ügynökként bonyolítja az Oroszországból származó importot. Cserében, ez a cég adja el a fűtőanyagot a szolgáltatóknak, a mindenkori piaci áron, ez az eljárás időnként feldühítette az oroszokat.

A Megatonnából megawatt-program létezése óta az atomerőműveket üzemeltető amerikai szolgáltatók, mint a Pacific Gas and Electric vagy a Constellation Energy, hasznot húztak a piacot elárasztó fűtőanyagbőségből, amely drasztikusan csökkentette általában az árakat és megtakarításokat eredményezett, ezeket a vállalatok végső soron tovább adtak a fogyasztóknak és részvényeseiknek.

Az atomipar óriásai, mint a francia Areva, a United States Enrichment Corp., az ugyancsak amerikai Nuclear Fuel Services, valamint Rosatom, az orosz állami atomipari vállalat, nagymértékben bekapcsolódtak az atomfegyverek hasadóanyagának újrafeldolgozásába és újabb készletekre lesz szükségük, hogy folytathassák ezt a tevékenységüket.

Az Egyesült Államokban, a saját atomfegyverek újrafeldolgozásának programjai kisebb méretűek és nem helyettesíthetik a Megatonnából megawatt-programot. A Tennessee állambeli Erwinben működő Nuclear Fuel Services 2005-ben kezdte meg a kormány által feleslegesnek minősített 217 tonna urán erőművi fűtőanyaggá gyengítését; eddig 125 tonnával végeztek. Ezt a Tennessee Valley Authority atomerőművében használják fel.

Az amerikai plutónium-újrafeldolgozási program is jól halad az Energiaügyi Minisztérium telepén a Savannah folyó mentén, Dél-Karolina államban épül egy üzem, ahol szétszerelik majd az amerikai atomarzenálból származó robbanófejeket; a kevert oxidnak nevezett plutónium-fűtőanyag 2017-ben kerül majd a piacra. A várakozások szerint az itt összesen újrafeldolgozandó 34 tonnából annyi áramot termelnek majd, ami 50 évre fedezi egymillió amerikai háztartás áramszükségletét.

Az írás 2009. november 10-én jelent meg a The New York Times hasábjain.