Kibeszélte kudarcait az SPD
Sigmar Gabriel a pénteken kezdődött drezdai kongresszuson sűrűn emlegette a néhai legendás kancellár és SPD-elnök nevét: a szociáldemokratáknak most olyan mértékű társadalmi nyitásra, gyökeres megújulásra van szükségük, amilyennel az 1960-as évek végén Brandt képes volt ráérezni a politikával szembeni társadalmi igényre.
A szociáldemokraták egyelőre leginkább önmagukkal vannak elfoglalva, Drezdában csoportos terápiára emlékeztető "kibeszéléssel" igyekeznek feldolgozni a katasztrofális választási szereplésüket. A bázis forrong, az elkeseredettségnek többen hangot is adtak. Kaptak hideget-meleget az SPD eddigi vezetői - a leköszönő pártelnök, Franz Müntefering és a sikertelen kancellárjelöltségből a parlamenti frakcióvezetői posztra menekült Frank-Walter Steinmeier. Olyasmit vágtak a fejükhöz, hogy azok szája a legnagyobb, akik felelősek a kiábrándító választási eredményért.
A lapzárta után a választás elé álló Gabriellel az SPD öt év leforgása alatt immár a hatodik pártelnökkel kísérletezik. A sűrű személycserék is jelzik, hogy a szocdemek soraiban dúló frakcióharcok milyen erővel koptatják el a vezetőket. Sigmar Gabriel szerint a megosztottság is az egyik oka, hogy a nagy hagyományú párt 1998 óta - amióta a zöldekkel, majd a kereszténypártokkal együtt kormányzott - tízmillió voksot, szavazóinak felét vesztette el. A szeptember végi Bundestag-választáson kapott 23 százalékos mélyütés sem volt az utolsó: a felmérések szerint az SPD már csak 20-21 százalékon áll.
Müntefering és Gabriel is arról beszélt, hogy a párt zuhanórepüléséért nem csak a Gerhard Schröder volt kancellár nevéhez fűződő, a szociális juttatások megkurtításával járó reformcsomag, majd a nagykoalíció idején bevezetett nyugdíj-korhatáremelés a felelős. A francia szocialistákhoz vagy a brit Munkáspárthoz hasonlóan az SPD sem volt képes lépést tartani a globalizált gazdasággal járó gyökeres társadalmi átalakulásokkal.
- Az emberek a gazdasági világválság közepette szociáldemokrata megoldásokat igényelnek, de nem bíznak a szociáldemokratákban - hangoztatta az ötvenéves Gabriel, aki szerint a keserű választási fiaskó alapos önvizsgálatra kényszeríti a pártot. - Ki kell mennünk az életbe, oda, ahol néha büdös is van! - tette hozzá a volt környezetvédelmi miniszter, aki szerint az SPD-nek a kudarcok ellenére is van oka a büszkeségre. Az iraki háború elutasítása, az elbocsátásokkal szembeni törvényi védelem vagy a tömeges munkanélküliségtől megóvó rövidített munkaidő mind szociáldemokrata vívmány. Csak éppen azok az önmagukat a polgári középnek nevező pártok aratják le a gyümölcsét, akik Gabriel szerint a gazdasági válság ideológiai előkészítői voltak.
