A keletnémetek játszi könnyedséggel sétáltak keresztül a két rendszer közötti választóvonalon, amelytől addig saját honfitársaik lőfegyverekkel rettentették vissza őket. Az NDK polgárai számára a kirándulás a túlsó oldalra valójában ugrás volt az ismeretlenbe. Egy másik világ felfedezése. A szabadsággal, no meg fogyasztási cikkekkel csábító Nyugaté, amiről személyes élményeik addig nem voltak. A felnyitott sorompókat elhagyva kevesen gondolták, hogy alig egy év elteltével a hidegháborúból győztesen kikerülő túloldal polgárai lesznek.

Most Németország ismét a szabadságot ünnepli. Igaz, közel sem az 1989-es bódultsággal. Az eltelt két évtized nem csak az újrakezdés, egy szabadabb és jobb élet esélyét hozta. Csalódások sorozatát, félresikerült életeket, szociális létbizonytalanságot is. Sokak nehezen fogták fel, hogy a hidegháborúval együtt az NDK-nak szintén vége. Az örökségről persze gyorsan kiderült, hogy milyen rozoga. A történelmi pillanatot felismerő Kohl kancellár virágzó tájakat ígért a szocialista tervgazdálkodás maradványai helyére, a nyugatnémet állam 1600 milliárd eurót költött a keleti tartományok talpra állítására. A Schwerintől Drezdáig kicsinosított belvárosok, az infrastrukturális megaberuházások ellenére még mindig érezhetőek a gazdasági különbségek. Több mint 1,1 millió ember vándorolt keletről nyugatra. Bizonyos életkor felett pedig a fejekben még állnak a falak. A baden-württembergieknek Franciaország, a bajoroknak Ausztria lélekben is sokkal közelebb van, mint Brandenburg vagy éppen Szász-Anhalt. Németország az elmúlt húsz évet jelenként élte meg. Példamutató, ahogy megnyitották az állambiztonsági archívumokat, de az NDK-s múlttal való szembenézés azért korántsem teljes, és változatlanul a napi politika része. Van, aki a demokrácia velejárójának tekinti, hogy a szociáldemokraták egy keleti tartományt közösen kormányoznak a kommunista utódpárttal. Mások a diktatúra áldozatainak szembeköpését látják a piros-vörös szövetségben. Újnácik itt szintén masíroznak, de a német politikai osztály tisztában van történelmi felelősségével, s a civil társadalommal együtt összezár az újbarnákkal szemben. Berlinből újból metropolis lett, magához vonzva írókat, művészeket és egy sajátosan multikulturális szellemiséget.

A berlini fal leomlásával, a kelet-európai kommunista rendszerek összeomlásával nem köszöntött be a történelem vége. A hidegháborút felváltó globalizációval, Kína és India felemelkedésével egy sokkal bizonytalanabb korszak kezdődött. Megnyugtató, hogy az újraegyesített Németország európai és atlanti elkötelezettségű maradt. Korántsem tökéletes, de minden idők legjobb és legdemokratikusabb Németországa. Európa közepén, középen az Egyesült Államok és Oroszország között.