A szeptemberben beiktatott japán miniszterelnök, Hatojama Jukio választási ígérete volt, hogy közelebb hozza egymáshoz Kelet-Ázsia országait. Hatojama tervét már az októberi, Pekingben megtartott Kína-Korea-Japán-találkozón meglebegtette, majd a nemrég befejeződött negyedik Kelet-Ázsia-csúcson is megerősítette. Utóbbin a japán kezdeményezés nyitott fülekre talált, és a legtöbb résztvevő üdvözölte az elképzelést.

A megvalósítással kapcsolatban azonban számos kérdés felmerült. A japán terv egy, a Délkelet-ázsiai Országok Szövetségét (ASEAN), Kínát, Dél-Koreát, Japánt, Ausztráliát, Új-Zélandot és Indiát felölelő gazdasági, később tovább bővülő integrációval számol, amelynek országai a jövőben akár közös valutát is használhatnának. Kevin Rudd ausztrál miniszterelnök ezt az elképzelést mindenképp kiegészítené az Egyesült Államokkal is. Japán sem feltétlenül zárná ki az USA-t - a másik kulcsszereplő, Kína azonban kisebb lépésben gondolkodik, csak az ASEAN, valamint Kína, Japán és Dél-Korea frigyét képzelné el.

Elemzők szerint a japán törekvések az integrációval kapcsolatban annak is köszönhetők, hogy Tokió nem akar lemaradni Peking mellett az ázsiai befolyás megszerzésében. Peking eddig sokkal gyorsabban mozdult a szabad kereskedelmi megállapodások aláírásában, mint Japán.

Az Egyesült Államok bevétele a kelet-ázsiai blokkba - amely Ausztrália mostani törekvése szerint a kínai befolyást is egyensúlyozná - évtizedek óta sarkalatos kérdésnek tűnik. Washington egy nélküle létrehozott kelet-ázsiai integráció ötletét (amely a volt maláj miniszterelnök Mahathir Mohamad fejében a kilencvenes években megfogant) ugyanúgy megtorpedózta, mint az Ázsiai Valutaalap létrehozását. Barack Obama amerikai elnök minden bizonnyal az integráció ötletére is kitér majd a héten kezdődő ázsiai útján, amelyen Szingapúrban a két legnagyobb régiós szervezet, az ASEAN és az Ázsiai-csendes-óceáni Együttműködési Fórum (APEC) csúcstalálkozóján is részt vesz.