A rotáló elnökség 2010. január 1-jén veszi kézbe az EU napi ügyeinek intézését (fél évig a spanyolok, aztán a belgák, aztán mi - de a háttérben folyamatos egyeztetés folyik majd a három kormány között). Ugyanekkor az uniónak, ha minden jól megy, már elnöke és "külügyminisztere" lesz, ahogyan azt a lisszaboni szerződés előírja.

Sajnálatos módon azonban e szerződés nyitva hagyta azt a kérdést, hogy miként váljék el egymástól az elnök, a "külügyminiszter" és a váltakozó elnökség illetékessége. Egyelőre annyit foglaltak írásba, hogy ki melyik testületben elnököl, de hát ez színtiszta formaság. Az az ötlet pedig, hogy a főállású elnök foglalkozzék stratégiai kérdésekkel, s a napi ügyek vitelét hagyja az elnökségre, fölsejdíti annak a veszélyét, hogy itt bizonyos súlyos "átfedések", hatásköri küzdelmek lehetnek.

Az EU mértékadó személyiségeinek persze éppen az a dolguk, hogy "bejárassanak" egy - még csak papíron létező - rendszert, s a puding próbája természetesen az evés lesz, de a soros elnökök képviseletében se a belga Rompuy, se a magyar Bajnai Gordon nem hagyott kétséget afelől, hogy az unió irányítását a meglevő intézmények kezéből nem lehet egyének kezébe áthelyezni. Hasonló nézeten vannak máris az unió katonai bizottságának tagjai: a hadügyérek egyáltalán nem boldogok attól, hogy a rotáló elnökség (egy intézmény) helyett a szerződés a "külügyminisztert" helyezi fölébük, kinek aztán döntő szava lesz vagy lehet az uniós lobogók alatt folyó katonai szerepvállalások eldöntésében.

Ma, a berlini évfordulós gálán, először lesz módjuk az uniós állam- és kormányfőknek érdemi tárgyalásokat folytatni arról, ki legyen az elnök és ki a "külügyminiszter". Nyílt titok, hogy Angela Merkel jelöltje az elnöki tisztre éppen a mostani, konzervatív belga miniszterelnök, talán azért is, hogy ne egy nagy ország befolyásos politikusának kezébe kerüljön ez a megbízatás. Azt ugyanis nehezebben kezelhetné a "passzátszeleket fújó" német-francia tandem, mint egy "kisembert". Ezen a ponton azonban némileg összegabalyodnak a dolgok. Egyfelől azért, mert a "kisember" kockázatos választás: alig hihető, hogy az unió partnerei (Egyesült Államok, Kína, Oroszország) komoly tárgyaló félnek fogadnának el olyasvalakit, akinek a nevét is nehezen tanulnák meg. Másfelől azért, mert az unió kisebb tagországainak manapság sokkal jelentékenyebbek az ambíciói, mint voltak. Végül: "bekavart" egyet maga a Merkel pártfogolta Rompuy is. Blogján, egy allegorikus költeményben (!) értésre adta, hogy - ellentétben azzal a nyilatkozatával, melyet Bajnaival együtt tett - az unió dolgait szívesen látná egy olyan "trió" kezében, melynek az elnök (tehát ő maga), a "külügyminiszter" és az Európai Bizottság elnöke (tehát Barroso) a tagja. Nesze nektek, "intézmények", nesze neked, spanyol-belga- magyar elnökség!