Hatalmas médiaérdeklődés mellett tárgyalta szombaton a vajdasági tartományi parlament a tavaly októberben elfogadott statútum módosítását. A 2006-os új szerb alkotmány rendelkezik arról, hogy a Vajdaságnak autonómiát kell adni. Ennek konkrét tartalmát azonban nem határozza meg - így az autonómia a szerb belpolitikai küzdelmek egyik jelképes ügyévé változott. A politikai menetrend szerint a vajdasági statútumot még 2008 vége előtt szentesítenie kellett volna a belgrádi parlamentnek, ám ez különböző okok miatt elmaradt.

A Szerb Radikális Párt, illetve a Szerb Szocialista Párt hevesen támadta a tervet. Az ellenzők szerint elég volt már abból, hogy az egykori Jugoszlávia egyes területei autonómia címén a Szerbiától való elszakadásukat készítsék elő. A múlt csütörtökön azonban a szerb kormány bizonyos módosításokkal mégis elfogadta a vajdasági statútumot. Ígéretet tettek rá, hogy - ha a tartományi parlament áldását adja a módosításokra, amelyeket azért hoztak, hogy a statútum és a szerb alkotmány szövegét összhangba hozzák -, akkor a demokrata- szocialista kormánytöbbség biztosítja a parlamentben a statútum elfogadását.

A tartományi parlament vitájának szünetében megkérdeztem Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökét: miért késett egy évet a statútum elfogadása, és miért lett hirtelen ennyire sürgős?

- Szerintem azért késett idáig, mert a kormányzat fő erejét adó Demokrata Párton belül is nagy ellentábora van az ország decentralizációjának. Úgy látom, ez egy manőver: azért került hirtelen napirendre, hogy ezzel foglalkozzon a közvélemény, ne pedig a gazdasági helyzettel, a szociális problémákkal.

Az ellenvetések többsége (a kormányoldalon belül elsősorban Milosevics egykori pártja, a most Ivica Dacsics vezette Szerb Szocialista Párt soraiban) arra vonatkozott, hogy Vajdaság ne lehessen "állam az államban". Egy tartomány ne köthessen nemzetközi szerződéseket más államokkal, csak régiókkal - mondták az ellenzők. Ne fővárosa legyen, mert fővárosa csak államnak lehet, hanem székvárosa. Ugyanezen az alapon ellenezték az önálló Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia létrejöttét is. Ugyanakkor a Borisz Tadics vezette Demokrata Pártnak a Vajdaságban kiemelten magas a támogatottsága - a párt alelnöke, a magyarul is kitűnően beszélő, zentai származású Bojan Pajtics az elnöke a tartományi kormánynak, a Vajdasági Végrehajtó Tanácsnak.

A vajdasági magyaroknak eminens érdekük a tartományi autonómia: míg az ország lakosságának alig több mint öt százaléka magyar, a Vajdaságon belüli arányuk 12,5 százalék, a tartományon belüli politikai reprezentációjuk pedig kifejezetten erős. Ha Újvidéken születnek a döntések, abba a magyarok sokkal jobban bele tudnak szólni, mintha Belgrádban születnének. Ugyanakkor a Vajdaság autonómiája nem egyenlő a vajdasági magyarok autonómiájával. A tartomány több mint kétmillió lakosából szűk 300 ezer a magyar származású.

A semminél több, az autonómiánál kevesebb, ami a politikai alkuban született. Különösen a gazdasági, költségvetési kérdésekben térnek el a vélemények arról, valójában mennyi új jogot ad a statútum a Vajdaságnak. - Megnövekedett mozgásteret jelent, de ezt nem automatikusan biztosítja a dokumentum, hanem a mindennapi egyezkedésben kell majd érvényt szerezni az érdekeinknek - fogalmazott Pásztor István.

Takács Gyula Újvidéken élő magyar vállalkozó úgy látja: a vajdasági autonómia gazdasági része a legfontosabb. - Vajdaság fizeti be a szerb adóbevételek negyven százalékát, miközben az újraosztásból jó esetben csak hét százalékot kaphat - mondta a biztonságtechnika területén egész Szerbiában működő vállalkozó.

- Amikor Nisben jártam egyetemre, a dél-szerbiaiak, a Szávától délre lakók azt mondták ránk, északiakra: précsani. Szó szerint ez azt jelenti: odaátiak, túloldaliak. A Száva és a Duna a mai napig gazdasági és kulturális választóvonal Szerbiában. Dél-Szerbiában ötszáz évig tartott a török uralom, szinte a génekbe épült, hogy csapjuk be az államot, ne fizessünk adót. Arrafelé a titói időkben az volt a legkedveltebb mondás: ti nem tudtok olyan keveset fizetni, amennyinél kevesebbet mi nem tudunk dolgozni. A Monarchia idején a vajdaságiak megtanultak egy másik kultúrát: nem baj az, ha rend van. Ha befizetjük az adót, abból működik az államigazgatás, az oktatás, a fejlesztés. Létezik olyan világ, ahol sokat dolgozunk, de meg is fizetnek érte.

Egy széthullott országban nem joggal tartanak-e a szerbek attól, hogy minden autonómiakezdemény az első lépés az elszakadás irányába? - kérdeztem Takács Gyulától. - Visszakérdezek: a déli szerbek félnek, hogy az északi szerbek ki akarnak válni? - válaszolta. - A Vajdaság kétmillió lakójának 70 százaléka szerb. Az elszakadáshoz népszavazás kell, az elszakadást ennek a 70 százaléknak kellene megszavaznia. Sosem fogják megszavazni! Azon viszont az ellenzőknek is el kellene egyszer gondolkodniuk: meddig lehet a Vajdaságot fejőstehénnek tekinteni?

Újvidék belvárosában. Itt születnek majd a döntések?