Lengyel rulett

2009. augusztus 14-én Mariusz Kaminski, az Antikorrupciós Központi Iroda (CBA) vezetője felkereste Donald Tusk miniszterelnököt. Természeténél fogva a beszélgetés bizalmas volt, és szinte senki sem tudott róla. Egy ideig. Október 2-án a jelenlegi ellenzékhez közel álló Rzeczpospolita című napilap a CBA által készített lehallgatások jegyzőkönyveiből szemezgetett.

Kiderült, hogy a kormányzó Polgári Platform (PO) vezető politikusait folyamatosan lehallgatják, s némelyiküknek esetleg "vaj van a füle mögött". Éppen ez volt a tárgya az említett Tusk-Kaminski találkozónak, amelynek részleteit nem ismerjük.

Valószínűleg nem is fogjuk megismerni, miután a titkosszolgálatokat - Lengyelországban kilenc is van belőlük - felügyelő kormánybiztos, aki a miniszterelnök társaságában jelen volt a megbeszélésen, nyilvánosan elismerte: "erről nem készültek feljegyzések".

Kitört a botrány, amellyel minden bizonnyal sokáig együtt kell élnünk, legalább a 2010 vége felé esedékes köztársaságielnök-választásig.

Amikor a lehallgatási ügy napvilágra került, a miniszterelnök egy ideig habozott, időt nyert egy hétvégével, majd menesztette Zbigniew Chlebowskit, a PO parlamenti frakciójának vezetőjét. Néhány nappal később Miroslaw Drzewiecki sportminiszter maga nyújtotta be lemondását, őt egyébként úgy rendelték vissza sürgősséggel az Egyesült Államokban tett látogatásáról. Fajsúlyos politikusokról van szó, a sportminiszter egyben a PO kincstárnoka hosszú évek óta, emellett személyesen felel a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság előkészületeiért.

De ezzel még nincs vége. Egy hét múltán a Rzeczpospolita újabb lehallgatási anyagokat közölt, amelyek csak a titkosszolgálatoktól, konkrétan a CBA-tól származhattak. A média azonnal kétfelé oszlott: kormánypártira és ellenzékire. Az előbbiek váltig hangoztatják, hogy támadást intéztek a PO és személy szerint Tusk ellen; az utóbbiak viszont a keresztvizet is leszedik a PO-ról, emlékeztetvén arra, hogy a két évvel ezelőtti előre hozott választások nyomán hatalomra jutott párt "átláthatóságot", "tisztakezű kormányzást" ígért. Eközben pedig egyre alaposabb a gyanúja annak, hogy a PO-t átszőtte a korrupció, és nem szeplőtelen immár a miniszterelnök legszűkebb környezete sem.

Amikor a vihar nem csillapodik, Tusk további határozott lépésekre szánja el magát: lemond a gazdasági miniszterhelyettes, Andrzej Czuma igazságügy-miniszter, valamint a parlamenti frakcióba költözik át a PO második emberének tartott Grzegorz Schetyna belügyminiszter. Úgy tűnik, menniük kell a kormányból mindazoknak, akikre akár a gyanú halvány árnyéka is vetül a lehallgatási jegyzőkönyvekben. Ugyanakkor, nem várván meg az államfő elengedhetetlen írásos hozzájárulását, a miniszterelnök leváltja posztjáról Kaminskit. Az ellenzék törvénytelenséget kiált, a CBA főnöke pedig búcsúzásakor a mostani helyzetet párhuzamba állítja az ellene 2007-ben megfogalmazott "hatásköri túllépés" vádjával, ami miatt hamarosan bíróság elé kell állnia, és a sajtókonferencián egyenesen nekiront a miniszterelnöknek. A némileg sarokba szorított, ám gyors döntéseket hozó Tusk a televízióban magyarázkodik. Azt mondja, tegyük világossá a dolgot: vagy a titkosszolgálati főnök távolítja el a miniszterelnököt, vagy fordítva. Tertium non datur.

Miről is van szó tulajdonképpen? A lehallgatási jegyzőkönyvekből kipattant egyik botrány az előkészületben lévő szerencsejáték-törvénnyel kapcsolatos. A volt frakcióvezető és az exsportminiszter épp ebbe keveredett bele - közvetlenül és igen mélyen. A dokumentumok azt bizonyítják, hogy mindketten szorosan együttműködtek a játékautomata-üzletágból hatalmas nyereségre szert tevő, befolyásos figurákkal. Chlebowski rendszeresen találkozott velük még a temetőben is. A másik, kissé későbbi botrány egy homályos részletekkel tarkított, korrupciógyanús történet a nevezetes tavaszi-nyári versenytárgyalással a középpontjában, aminek tétje az egykoron a Szolidaritás szakszervezet jelképének számító lengyel hajógyárak sorsa, amelyek mára csődbe mentek, és senki sem akarja őket.

Az ellenzék vehemensen követeli, és maga Tusk sem ellenzi, hogy a napokban parlamenti vizsgálóbizottságokat hívjanak életre azzal a feladattal, hogy feltárják a szerencsejáték-botrány, illetve a többi hasonló eset kulisszatitkait. Épp emiatt erősítették meg oly elővigyázattal a PO frakcióját, amelynek élére a nagy hatalmú és tapasztalt Schetynát helyezték. A miniszterelnök célszerűnek látja, hogy legközelebbi és legjobb embereit vesse "harcba" az ellenzékkel szemben, amely a parlamenti ciklus félidejében nyílt rohamot vezényel, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy akár politikai földrengést idézzen elő. Ennélfogva az ellenzék - a jobboldali, illetve a jóval gyengébb baloldali egyaránt - már előre dörzsöli a kezét, hogy a vizsgálóbizottságok segítségével pellengérre állítják a közvélemény-kutatásokban magasan szárnyaló, a politikai színteret uraló PO-t.

A megfigyelők és az elemzők számára nem kétséges, hogy a most felpörgetett ügyek minimum "dupla fenekűek", de az sem lenne meglepő, ha még ennél is meszszebbre nyúlnának a szálak. A felmérések alapján a soron következő elnökválasztások favoritja mindenütt Donald Tusk, aki nem rejti véka alá, hogy szeretne eggyel feljebb lépni. Fölényesen vezet a hivatalban lévő Lech Kaczynskival szemben, akinek gondot okoz, hogy ikertestvére a legerősebb ellenzéki párt, a Törvény és Igazságosság (PiS) vezetője. Az államfő gyakorta nem is tagadja, hogy döntéseiben elfogult, de szerinte ez nem csorbítja az általa betöltött tisztség méltóságát, amelynek a nemzetet illenék megtestesítenie, nem pedig egy pártot vagy politikai opciót. Emiatt - bár nem csak ezért - a közvélemény-kutatásokban a megkérdezettek érzékelhetően büntetik Lech Kaczynskit.

Összegezve: a botránysorozatnak komoly a tétje, sőt a lehető legtöbb, amenynyiben a Lengyel Köztársaság következő elnökének megválasztására is kihat.

De ez még nem minden. Kaminski, a CBA immáron volt főnöke a kommunizmus alkonyán a radikális Republikánus Liga vezetőjeként tűnt fel, jóval később pedig a PiS színeiben politizált. Amikor két esztendeje a PO győzelmet aratott a választásokon, mindenki arra számított, hogy Tusk elbocsátja Kaminskit a CBA éléről. Annál is inkább, mivel ez utóbbi, saját szolgálatával karöltve, a kampány hajrájában sikeres provokatív akcióba - kenőpénz átvételébe - rángatta bele a PO egyik parlamenti képviselő asszonyát, ami nem mindennapi médiavisszhangot eredményezett. A várakozások dacára és sokak megrökönyödésére Tusk meghagyta posztján Kaminskit, azzal érvelvén, hogy a CBA "nélkülözhetetlen hivatal, és nem árt, ha a mi kezünkre is ránéz", amit a miniszterelnök saját tábora most nem mulaszt el felhánytorgatni neki.

Nem ismerjük a két tábor cselekvésének mozgatórugóit, azokat a szempontokat, amelyek magatartásukat és döntéseiket befolyásolják. A média teljes fordulatszámra kapcsolt, szinte mindennap újabb "ínyencségeket" bányásznak elő. Nem tudni, hogyan végződik mindez, mert az MSZP és a Fidesz 2002 utáni viszonyára emlékeztető könyörtelen küzdelembe bekapcsolódott a politikai élet két "gigásza", a PO és a PiS (hozzájuk képest a többiek, ideértve a koalíciós társ Lengyel Néppártot, illetve az ellenzéki szocialistákat, csupán "kispályások"). A PO és a PiS szinte egyívásúak, 2005-ben gyakran spekuláltak az általuk alakítandó Nagy Koalícióról. Azonban hamar szétváltak az utak, nem fért meg egymással az "európaibb", liberális-centrista PO, valamint a "plebejusabb", keresztény-nemzeti, populista, ennélfogva harciasabb PiS. Sajnos jelenleg elkerülhetetlennek tűnik egy hosszan tartó "hideg polgárháború", a kíméletlen hadakozás a vizsgálóbizottságokban és általában az egész hazai politikai életben. A jövőt tekintve ez nem sok jóval kecsegtet, a súlyos tét és a túlfűtött érzelmek láthatólag minden mást felülírnak. Könnyen megeshet, hogy nem lesznek győztesei sem az eddigi játszmának, sem pedig a valószínűsíthető csatáknak vagy az egész háborúnak. A végelszámoláskor mindenki vesztesen kerül majd ki, s ha nem hűtik le időben a kedélyeket, és nem szorítják háttérbe a pártérdekeket, akkor a nagy vesztes maga Lengyelország lehet.

Természetesen egyik tábornak sem ez jár a fejében. A PO azt állítja, hogy "öszszeesküvés" és "cselszövés" áldozata lett (ennél durvább kifejezések is elhangzanak), ezért "meg kell tisztulnia". Egyértelműen "mindent vagy semmit" játszik, hiszen ha bebizonyosodnak a vádak vele szemben, akkor kétségessé válhat magának a pártnak a sorsa, csakúgy, mint a miniszterelnök-államfőjelölt Tusk további politikai pályafutása. A PiS pedig Jaroslaw Kaczynski pártelnök nyomán egy emberként ismételgeti, hogy "gigantikus korrupciós botrány" bukkant felszínre, aminek következményeként - talán szükségtelen mondani - a PO-nak és magának Tusknak távoznia kell a kormányból, de legalábbis előre hozott választásokat kell kiírni.

Mindannyiunk hasznára válna a politikai feszültség mérséklése, a felfokozott tettvágy visszafogása, erre azonban, sajnos, semmi jel nem utal. A PiS kormányerőként (2005-2007) és ellenzékben egyaránt eltökélt harcias külsőt öltött. Ugyanilyen temparamentumos Jaroslaw Kaczynski, a vitathatatlan vezér, aki több, mint átlagos pártvezető. Biztos, hogy egy lépést sem fog hátrálni.

Az a szerencse, hogy a konfliktus kizárólag a politikai és a médiaelitet foglalkoztatja, a társadalom közben teszi a dolgát, tehát megőrizhető a gazdaság egészen jó állapota. De ezzel együtt is bizonyosra vehetjük, hogy noha közeleg a tél, mégis forró hónapok elé nézünk Lengyelországban - és ezt semmiképp se írjuk a globális felmelegedés számlájára.

(Fordította: Tischler János)

A szerző a Varsói Egyetem tanára, publicista, volt diplomata.

Donald Tusk kormányfő távozóban  a varsói elnöki palotából, Lech Kaczynskival folytatott egyik megbeszélése után
Donald Tusk kormányfő
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.