Tunézia kifejezetten kényes az ország demokratikus teljesítményét érő bírálatokra, mert nem szeretné, ha bárki vagy bármi megzavarná azt a szándékát, hogy különleges státusért folyamodjon az Európai Unióhoz. A földközi-tengeri ország egyebek mellett kereskedelmi előnyöket remél az unióval való viszony szorosabbra fűzésétől, de a szándék politikai üzenete sem elhanyagolható: Tunisz mindig is Európa és az arab világ közé pozícionálta magát, s pillanatnyi érdekei határozták meg, mikor melyik pólushoz állt közelebb.

A francia újságírónő bírálatai ráadásul politikailag kényes pillanatban érkeztek. Október utolsó hétvégéjén sorrendben ötödször választották elnökké Zine El-Abidine Ben Alit. A 22 éve hatalmon lévő 73 éves politikus a szavazatok 90 százalékát szerezte meg. Igaz, a választást ezúttal is bojkottálta az ellenzéki PDP, amelynek vezetői azt hangoztatták, hogy Ben Ali újraválasztásával egy újabb lehetőséget szalasztottak el az észak-afrikai ország demokratizálására. Megjegyzendő: Ben Ali utolsó elnöki turnusát kezdte, a tunéziai alkotmány szerint ugyanis 75 évnél idősebb jelölt nem indulhat a választáson.

Mind a mostani voksolás győztese, mind a parlamenti helyek 75 százalékát elnyerő Ali elnök pártja cáfolni igyekezett a nemzetközi emberi jogi csoportok véleményét, miszerint az elnyomás légköre uralkodott volna a választási kampányban. Semleges kommentátorok inkább azt húzzák alá, hogy sok szavazó Ben Ali javára írja Tunézia stabil és viszonylag prosperáló helyzetét, s főképp azt, hogy külföldi turisták millióit vonzotta az országba egy olyan régióban, amelyre inkább a nyomor és a politikai zűrzavar jellemző.

Ben Ali 22 éves uralkodásának kézzelfogható eredményeit külföldi elemzők a tunéziai nők helyzetével szokták példázni. E téren valóban szembeötlő a különbség a térség muszlim országai és Tunézia között. Csak néhány beszédes szám: a tunéziai egyetemeken és felsőfokú intézményekben tanulók 57 százaléka lány, és a foglalkoztatottak negyede is nő. Egy sor divatszakmában ugyancsak számottevő a gyengébbik nem aránya. A gyógyszerészek 63 százaléka, az ügyvédek 35, a bírói testület 33 százaléka nő, és tízezer cég élén is asszony áll. Egy olyan országban, ahol alig fél évszázada törölték el a poligámiát, az elűzés, illetve az elbocsátás intézményét, s ahol a válás törvényes, szemben számos térségbeli országgal. Ám mindent azért a nőknek sem szabad - ezt bizonyítja a kiutasított újságírónő Florence Beaugé példája.