A dolog kétségkívül előrelépés, még akkor is, ha jól mutatja a jobboldali kormány hozzáállását a témához, hogy a törvény betartatásáról továbbra sincs szó. A munkához jutást érintő diszkrimináció jelenleg Franciaország egyik legnagyobb szégyene, és valószínűleg az ellene való fellépés többet segítene a "bevándorlók" integrációjában, mint ezernyi, a "nemzeti identitásról" folytatott politikai vita.

A munkahelyi diszkrimináció tény: a Nemzetközi Munkaügyi Iroda (BIT) 2007-es felmérése szerint öt esetből négyszer egy vállalatvezető szívesebben alkalmaz egy fehér franciát, mint egy arab, vagy fekete franciát. A Diszkriminációellenes Kutatóintézet vizsgálata szerint egy arab névvel harmadannyi esélye van egy pályázónak túljutni a kiválasztás első lépcsőjén. Az SOS-Rascisme nevű szervezet most nyilvánosságra hozott jelentése szerint sok francia vállalat diszkréten jelzi a belső nyilvántartásában dolgozói bőrszínét vagy származását.

Az anonimitást most "önként" bevezető vállalatok az önéletrajzból nemcsak a nevet, hanem a lakóhelyre vonatkozó információkat is törlik: utóbbira azért van szükség, mert a francia diszkrimináció nemcsak etnikai jellegű, hanem sokszor területi is. Elsősorban persze az "érzékeny negyedek" lakóit érinti. Az új rendszer Párizson kívül hat régióra és olyan nagyvállalatokra terjed ki, mint a BNP Paribas, az Adecco, a Bouygues, a Coca-Cola vagy a francia posta. A dolognak a szimbolikus jelentőségén túl remélhetőleg gyakorlati haszna is lesz: a végletekig bürokratizált Franciaországban az önéletrajzok jelentősége jóval nagyobb a munkakeresésben, mint Magyarországon. Azonban az is egyértelmű, hogy az anonim önéletrajzok csak abban segíthetnek, hogy egyáltalán eljussanak a személyes interjúkig.

A kormány egyébiránt továbbra sem tervezi a törvény tényleges életbeléptetését. - Inkább hiszünk a meggyőzésben, mint a kényszerítésben - mondta Sarkozy. Fél év múlva készítenek egy összegzést a tapasztalatokról, majd akkor gondolkodnak az esetleges továbblépésen.