Brüsszelt egyszer már átjárta a melengető boldogság, amikor Klaus követelésére a soros svéd elnökség tíz nappal ezelőtt bizalmas választ adott, amit aztán a cseh államfő pozitívan fogadott. Akkor azonban senki sem tudta egészen pontosan, mit is ajánlott fel Reinfeldt svéd kormányfő cserébe a szignóért. A múlt heti csúcson aztán az állam- és kormányfők megadták Klausnak, amit kért, vagyis országa kimaradhat a lisszaboni szerződéshez fűzött alapjogi chartából, akárcsak a britek és a lengyelek, akik más és más okokból kérték a felmentést, de még idejében. Klaus jól kiszámította, hogy a Benes-dekrétumok emlegetésével darázsfészekbe nyúl, s a tagállamok ebben aligha követik. De kérését gyorsan teljesítették az uniós vezetők, csak hogy ne húzódjék már tovább az új alapszerződés ügye, s végre hozzá lehessen fogni az intézményi reformokhoz, s meg lehessen kezdeni a jelöléseket az Európai Tanács elnöki posztjára, a külügyminiszteri tárca élére, s a bizottságba. Ami már most bizonyos, hogy a jövő évet a spanyol-belga-magyar trió a lisszaboni szerződés jegyében kezdi meg.

Az unióban a vezető politikusok közül csak egy szomorkodott, David Cameron, a toryk vezére, aki ha hatalomra is kerül jövő nyáron, a választások után, bizonyosan nem írhat ki népszavazást a szerződésről.

Bajnai Gordon miniszterelnök üdvözölte a cseh alkotmánybíróság keddi döntését, amely "jó hír Európának, jó hír Magyarországnak, és jó hír a magyar polgároknak határon innen és túl". A kormányszóvivői iroda közleménye szerint Bajnai úgy véli, hogy a liszszaboni szerződéssel új fejezet kezdődhet, s hangsúlyozza: a szerződés és az ahhoz kapcsolódó alapjogi charta erősíti a kisebbségek jogait. A magyarok jól járnak, függetlenül attól, milyen országban élnek. Lisszabon után az Európai Unió bővítése is felgyorsulhat, és megnyílhat az út Horvátország és a többi nyugat-balkáni állam integrációja felé. A közlemény emlékeztet arra, hogy Magyarország elsőként ratifikálta a lisszaboni szerződést 2007. december 17-én.