Lengyel László: A bukás szélén

A balti, a magyar, a cseh kormányválságok után, bekövetkezett a román is. A kelet-európai rendszerváltó modell került válságba. Életmód, fogyasztási és megtakarítási szokások, a gazdasági és a politikai szerkezet, a növekedési pálya, a gazdaság külső és belső egyensúlya, a társadalom biztonsága megroppantak.

Románia - és Erdély -, 2004 után nekilódult a "nagy ugrásnak". Történelmi célja: a Balkán vezetőjévé, Magyarországot elhagyó középhatalommá válni. "Színes forradalmat" vívott. Bush Amerikájának és az EU-nak engedelmes szövetségese, a kívánalmak végrehajtója volt. Reformok.

Kiigazítások a befektetők javára. Második generációs befektetések. Kivándorlás az európai munkaerőpiacokra - kétmillió külföldön dolgozó 8-10 milliárd eurós hazautalásai. Szolgáltatások bővülése. Fogyasztási hullám. Kirívó társadalmi egyenlőtlenség. Hiányzó fizikai és szellemi infrastruktúra. Formák, tartalom nélkül. Első polgárosodás.

A világválság megrendítette a "bármi megtehető, csak merni kell" politikai és gazdasági rendszert. Se a köz-, se a magánember nem volt fölkészülve a válságra. Tegnap még utolérte és elhagyta Magyarországot, ma a túlélésért küzd. A demokrata-szocialista nagykoalíció bekényszerült az IMF ernyője alá, és innentől elvált szó és tett. Vagy megteszed, amit a nemzetközi szervezetek és a pénzpiacok elvárnak, és akkor hiteles vagy és javul a pozíciód, vagy nem, és akkor buksz. Basescu elnök utasítgatott, improvizált - ismerős -, a Boc-kormány tehetetlenül vergődött. A román hajó kormányozatlan hánykolódik a zátonyos vizeken. Ha 2008 októberében Magyarország állt a legközelebb a bukáshoz a kelet-európai EU-tagállamok közül, ma alighanem Románia.

A politikai harc a modellváltás körül zajlik. A társadalom gyanúsítja a pártokat, legyenek románok vagy magyarok. Nem hisz a parlamentben. Rendet és biztonságot szeretne. Basescu a személyes, tekintélyelvű elnöki rendszer, a Putyin-modell felé kívánja terelni Romániát. Föl kell lépni a káosz, a korrupció, az oligarchák ellen, s az erős, központosított állammal kell rendet tenni. Az elnök tudja és megmondja, hogy merre menjünk, és könyörtelenül leverve minden ellenállást, arra is megyünk. A "vonzó" modellnek baja, hogy a válság fölébresztette a gyanút: lehet, hogy az elnök mégse tudja, hogy mit kell tenni, a válságot nem tudja megoldani.

Ki hozza létre az európai Romániát? Basescu, a liberális demokraták és a melléjük állt értelmiség, a központosított állammal és az elit ellen fordított néppel? Vagy a pragmatikus liberálisok és szocialisták, a kiegyező bojárok? Netán a szakértő reformerek? Az értékközpontú nemzettudat, az európai célkitűzésű nacionalizmus, vagy a nemzetközpontú értéktudat, a románizmus? És mi ebben Erdély, az erdélyi románok, a magyarok, szászok, zsidók, cigányok szerepe?

Romániának be kell tagolódnia Európába. A nagy válságkezelő gépezetek - IMF, EU, Obama-, Merkel-, Sarkozy-, Brown-kormányok -, mindenütt felvetették a "szakértő kormány" lehetőségét Kelet-Európában. Gyors és hiteles döntések, azonnali végrehajtás. Így működik a Fischer-kormány Csehországban, a Bajnai-kormány Magyarországon. Romániában a kérdés: az elnöki diktatúra állít-e "szakértői kormányt", vagy pártok közötti megállapodás. Basescu-Croitoru megoldás, populista elnök-szakértő miniszterelnök kisebbségi kormány élén (bolgár minta: Bojko Boriszov antikommunista, antikorrupciós, török-, roma- és nyugdíjasellenes populista miniszterelnök és Simeon Djankov szakértő pénzügyminiszter, aki megszorító csomagot csinál, bérbefagyasztást a közszférában, 15 százalékos kiadáscsökkentést). Vagy a parlament 64 százalékos többségével választott szakértői kabinet.

A mai ellenzék - a kormányból kilépő szocialisták, a liberálisok és az RMDSZ - összefogott, hogy liberális javaslatra, Johannis szebeni szász polgármestert jelölje a kormány fejének. Egy olyan országban, ahol valamennyi nemzeti és vállalati oligarchia félelmetes a többieknek, a kisebbségi Johannis igazi "sors kegyeltje", az országos érdek megtestesítője. Nem lehet többségi diktátor - miként az afroamerikai Obamából, a keletnémet Merkelből, a kasub Tuskból sem.

Egymással szemben áll a populista, központi államhatalmon alapuló személyi "kemény demokrácia", és a teljesítményen és kiegyezésen alapuló, városi és regionális autonómiát, nemzetközi kapcsolatokat feltételező válságkezelés. Kockázatos volt Markó Béla RMDSZ-elnök számára, hogy mit válaszol Basescu ajánlatára: belép a szocialisták helyére a kormányba, támogatja Basescu elnökké választását, majd Első Szolgaként várja a jutalmat, vagy részt vállal a kormány megbuktatásában, és a liberálisok, a szocialisták mellett Johannist javasolja kormányfőnek, s kivárja, hogy ki alakíthat kormányt az elnökválasztás után. Belefehéredett és megrogygyant: nemet mondott. Nemet személyesen Basescura, a vezérelvű politikára, a központosított állami modellre. Nemet, mert nem akarta a magyarok nevében megint elbillenteni a román politikai mérleget. Nemet, mert Basescu soha nem ad valódi autonómiát a magyaroknak. Nemet, mert nem hiszi, hogy a parancsuralom alkalmasabb a válság kezelésére, mint a kiegyezés. Nemet, mert reméli, hogy az elnökválasztás után, az RMDSZ nélkül nem lehet kormányozni. Igent a válság és a válság utáni párbeszéd, kiegyezés a nagyobb mozgástér rendszerére. Igent Johannisra és a Johannis-jelenségre, akit a Welt a Gründlichkeit und Effizienz - alaposság és hatékonyság - kifejezésekkel jellemez.

Szabad-e a válság közepén kormányt váltani? Néha kell. Jót tett, amikor elküldték Gyurcsányt - bár korábban, 2006 őszén tették volna -, s bejött Bajnai. A nemzetközileg elfogadott jegybankelnök, Isarescu, és a jegybanktanács, akiket most választottak meg újabb öt évre, kellő garanciát jelentenek az új kormányig Románia számára a világban.

Mindig, de most különösen nehéz magyarnak lenni Erdélyben. Zavar és káosz Bukarestben és Budapesten, széthúzás és viszály egymás közt. Erdélyben is nagy szükség lenne a válság kezelésére és az új világra készülésre. A régi módon se élni, se kormányozni nem lehet. A válság felértékelte az együttműködést, a szakmai hozzáértést, az ellenőrizhető végrehajtást. Leértékelte a háborúskodást, a szimbolikus politizálást, a szómagyarkodást. Korábban össznépi volt a szemhunyás a korrupció, az oligarchauralom felett. Most elemi a felháborodás. A válság meg kell szabadítson néhány román és magyar keresztapától - ne adjisten, megkérdőjelezi az oligarchikus rendszert. Nem erkölcsileg és politikailag, hanem gazdaságilag - nem versenyképes. Az új politikában egyesülnie kell az országos - és nemzetközi - tudásnak, tapasztalatnak, az önkormányzatival és az egyes szakmák - mérnöki, közgazdászi, jogászi, orvosi stb. - kritikai elképzeléseivel. A székely megyékben és városokban elkezdtek fiatalabb emberek polgármesterként, megyefőnökként teljesítményt felmutatni. Nem szavalás - út. Nem zászlólengetés - befektetők szerzése.

Vagy lesz egyenrangú párbeszéd és intézményes együttműködés országos és helyi politikusok, közigazgatók, szakmai és egyházi elitek, tisztességes vállalkozók között, vagy az erdélyi társadalom felőrlődik. Vagy lesz autonóm, független és emelt fejű dialógus a román országos és erdélyi politikai, gazdasági és szellemi elitekkel, vagy a magyarok a peremre szorulnak. Vagy lesz közös munka a magyarországi politikai, gazdasági és szellemi irányítókkal, vagy "lakók nélküli szent és halott helyekké" lesznek.

A fővárosok fertőznek, s nem nyújtanak gyógymódot. Bukaresti fertőzésre könnyen válhat egy magyar politikus a személyes diktatúra, a bujkáló ceauizmus kiszolgálójává: anyagi és szimbolikus engedményekért megénekli a központosított állam fejét és annak kegyét. Elbojárosodhat: a román politikai és gazdasági keresztapák között magyar keresztapává lesz, vagy keresztapák foglyává. Kurucosan dacolhat, az építés helyett néptribunkóként a szavakkal háborúzhat, bezárkózhat a magyarságába, becsavargózhat a zászlóba. A legrosszabb, amikor valaki mindhárom fertőzést elkapja: hol egyezkedik a "felvilágosult" uralkodóval, hol kardot ránt a magyar - székely - szabadságért, hol gyanús román és magyar oligarchákkal mulatozik és üzletel.

A magyarországi fertőzés nem veszélytelenebb. Rossz példát adunk. Közeleg a nap, amikor az engesztelhetetlen Kövér László, a szent Nyelvelmetsző Tanács elnökeként Tőkés püspök és a székely MPP politikusai oldalán belép a terembe és kérdőre von: akarsz-e mellénk állni, vallod-e a magyarok igazságát, vagy ellenünk vagy, s a románokkal mész? Kiadod-e nekünk Markó és emberei fejét? Elfogadod-e a Magyarországot és Erdélyt eszmeileg és anyagilag egyesítő Orbán Viktort uradként? Ő messzebbre lát, helyedben és nevedben dönt - így a jó neked! Az ajtó előtt az elgyötört Martonyi János áll, és magyarázza: ne vegyétek ezt szó szerint! Béküljünk ki, működjünk együtt! Dehogy akarunk titeket felkoncoltatni, viselkedjünk európai módon! De vállán az uralkodó keze: hagyjuk ezt, miniszter uram!

Orbán kiegyezett Basescuval Bálványoson. Akkor, amikor Basescu kimondta, hogy nincs autonómia, és éppen a magyarokat rugdostatta ki az államapparátusból. De Orbánnak kellett Basescu Oroszország és az RMDSZ ellen, hogy mutassa, tud alkudni a többségi nemzet vezetőjével. Basescu ezen nyert, a magyarok nem kaptak érte semmit. Az orbáni politika lényege - akár Basescué -, hogy személyi és függésben tartó: engedelmeskedj a legutolsó parancsnak! De vajon lehet-e engedelmeskedni?

"Mennyi jelenmúlt! / Örök maholnap! / Éjben, a vártán folytonosan csak / Csattog a jelszó... Oltsd el a lámpát! / Fúdd el a lelked! / Őrök csaholnak." (Kovács András Ferenc).

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.