Az alapjogi charta

Az Európai Unió alapjogi chartáját a kormányok, a bizottság és a parlament tagjai dolgozták ki egy konvent keretében, és 2000. december 7-én, a nizzai csúcstalálkozón fogadták el. Minthogy aztán az alkotmány részévé nem válhatott, hiszen azt a francia és a holland szavazók elutasították, hosszú vita után a lisszaboni szerződéshez csatolták, megengedve a briteknek és a lengyeleknek bizonyos rendelkezések alóli kimaradást. A chartának visszamenőleges hatálya nincs.

A dokumentum hét fejezetben és 54 cikkelyben rögzíti az európai polgárok jogait, lényegében összefogja a polgári, politikai, gazdasági és szociális jogokat, a sajtószabadságtól a gyülekezés szabadságán át a tulajdonhoz és az oktatáshoz való jogokig. Kimondja a kollektív kiutasítás tilalmát is.

A Benes-dekrétumok és az alapjogi charta összefüggéseit igen nehéz lenne kimutatni, ám a lisszaboni szerződést ellenző Václav Klaus nyilván jól kiszámította milyen darázsfészekbe helyezi a többi tagállam kezét, ha a tárgyalási folyamat lezárulta után ilyen nehezen értelmezhető követeléssel áll elő. Ám minthogy a szerződésről csak az ő aláírása hiányzik, hogy az unió nekiláthasson az előkészített intézményi változások végrehajtásának, a svéd elnökség most rákényszerül, hogy kitaláljon valamit, ami megnyugtatja az elszigetelődött Klaust, nem sérti a kérdésben egyébként érintett tagállamok érdekeit, s nem érinti a lisszaboni szerződést sem.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.