Izgalmas játszma kezdődött az Európai Unióban. Mivel a liszszaboni szerződés érvénybelépéséhez már csak Václav Klaus aláírása hiányzik, így a többi 26 tagország, s a cseh kormány is úgy tesz, mintha már ratifikálták volna az új alapszerződést, megoldhatónak gondolván a cseh államfő gondjait, s megelőlegezve a cseh alkotmánybíróság ítéletét. Vagyis a ma kezdődő csúcson mégis megindítja a soros svéd elnökség az egyezkedést az új posztok betöltéséről. De minden borul, ha Prágában mégsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt Brüszszelben remélik.

Eddig úgy látszott, Tony Blair volt brit miniszterelnöknek nagy esélye van rá, hogy az elnöki székbe beüljön, de csillaga mintha leáldozóban lenne. Erre utalt, hogy a napokban a Benelux országok és Ausztria is élesen ellenezte, hogy nagy ország adja az EU első emberét, miközben Angela Merkel német kancellár még nem szólalt meg, de szerda este Párizsban Nicolas Sarkozy francia elnökkel vacsorázott, aki támogatta Blairt. Ezt a lélektani helyzetet érzékelve dobta be magát Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök, ám őt azért nem kedvelik a francia fővárosban, mert úgy vélik, ő is tehet róla, hogy az EU lassan reagált a pénzügyi válságra. Juncker ugyanis az eurózóna pénzügyminisztereit összefogó csoport elnöke is volt. Ha a kettő között kell valakit találni, akkor ott van Jan Peter Balkenende holland kormányfő. Ha megerősödne valamely jelölt, akkor át lehetne térni arra, ki legyen a külügyminiszter. Ezután pedig neki lehet látni a bizottság összeállításának.

Persze csak akkor, ha kiderül, aláír-e Klaus. Ám a cseh alkotmánybíróság november harmadikáig elnapolta az ügyet, a héten tehát dönteni aligha lehet Brüsszelben, legfeljebb egyezkedni. S közben meg kellene fogalmazni valamilyen politikai nyilatkozatot arról, hogy a lisszaboni szerződéshez csatolt alapjogi charta nem visszamenőleges hatályú, vagyis ennek alapján nem kérhetnek kártérítést, kárpótlást a második világháború után kitelepített szudétanémetek.

Ez azonban csak egy a nyomasztó kérdéskörből. A másik: hogyan járuljon hozzá az EU a fejlődő országok támogatásához, amelyek kisebb részben felelősek a globális felmelegedésért, de nagyobb részben érzik annak ártalmait. S ha nem sikerül két fok alatt tartani a melegedés folyamatát, akkor a klímaváltozás nyomán hatalmas tömegek kezdhetnek népvándorlásba például Európa felé, vagy törhetnek ki háborúk a vízkészletek birtoklásáét. Ezt is megelőzendő az EU úgy számítja, hogy 2020-ig évente 2-15 milliárd euróval kellene hozzájárulnia a globális támogatás részeként a fejlődők segélyezéséhez, s így előmozdítani a koppenhágai klímakonferencia sikerét. Ám számos tagállam úgy véli, a decemberi konferencia előtt nem érdemes öszszegekről beszélni. Az új tagállamok azt kérik, gazdasági teljesítőképességüket vegyék figyelembe, vagyis ne kelljen nagyon hozzájárulniuk a kiadásokhoz. Azzal együtt, hogy az EU saját klímaalkuja, amely tavaly decemberben született, éppen elég terhet ró mindenkinek a vállára a 2020-ig húszszázalékos károsanyag-kibocsátáscsökkentés elérése érdekében.

A pénzügyi felügyeleti rendszer átalakítása a hab a tortán. Brüsszeli megfigyelők szerint létrejön az új intézményrendszer, amely egyrészt a rendszerkockázati tanácsból, részben a banki, értékpapír-piaci és biztosítási hatóságokból állna. Ám a részleteket illető éles viták miatt alighanem - ahogy Brüsszelben mondják - "hasznos eszmecsere" folyhat.

Fico és Bajnai a Benes-dekrétumokról

Robert Fico szerint a Lisszaboni Szerződéshez csatolt európai emberi jogi charta alapján nem kérdőjelezhetők meg a II. világháború után kiadott Benes-dekrétumok. A szlovák kormányfő a ma kezdődő EU-csúcs előtt szlovák képviselőknek elmondta: meggyőződése, hogy a Szerződés ratifikációja után a chartával és a Benes-dekrétumokkal kapcsolatban nem merülnek fel jogi kérdések, ez utóbbi kettő között nem áll fent jogviszony. Fico zavarosnak minősítette a cseh államfő azon követelését, hogy Csehországot mentsék fel charta hatálya alól. Fico beismerte: a szlovák kormánynak nem igen van ínyére, hogy a charta és a Benes-dekrétumok közti politikai viszonyt a charta hatásának szociális ügyekben való korlátozásával rendezze. Nagy-Britannia és Lengyelország ilyen irányú döntését rossznak tartja, s nem érti, miért lépett erre az útra Csehország is. Bajnai Gordon magyar kormányfő közleményben ismertette a magyar kormány által képviselt álláspontot. Eszerint Magyarország nem támogat semmilyen olyan törekvést, amely akár közvetlenül, akár közvetve a németeket, osztrákokat és magyarokat a kollektív bűnösség elve alapján sújtó Benes-dekrétumok rehabilitálására, igazolására irányul. Bajnai leszögezte: bármilyen megoldás csak Csehországra vonatkozhat. (MTI)