Magas rangú kereszténydemokrata politikusok igyekeztek kisebbíteni a feltehetően kilenc kormánypárti képviselő által előidézett "kis buktát", a többi között azzal, hogy ilyen "fricskát" még a néhai Konrad Adenauernek is el kellett viselnie. Az is köztudott, hogy a liberálisokkal szinte rekordidő alatt tető alá hozott koalíciós szerződés nem vált ki osztatlan lelkesedést a CDU/CSU soraiban. Különösen az adócsökkentés - akár újabb kölcsönökből tervezett - finanszírozása irritál sokakat. A helyzetet jól érzékeltetik Horst Seehofer, a CSU első emberének "színeváltozásai": Berlinben még arról áradozott, hogy Guido Westerwelle FDP-elnökkel micsoda remek barátság elé néznek, pár órával később Münchenben pártja képviselői előtt azt hangoztatta: hiába jöttek a liberálisok több mint tucatnyi előterjesztéssel, a szociális juttatásokat hősiesen védő bajor CSU-ról sorra lepattantak.

Horst Köhler szövetségi elnök a maga diplomatikus módján szintén "beszólt" a világ legbefolyásosabb asszonyának számító kancellárnak. - Az irreális gazdasági növekedési ígéretekre nem lehet hatékony válságkezelő politikát építeni, a kormánynak viszont kifejezett felelőssége, hogy csökkentse az államadósságot - hangoztatta az államfő, amikor az új jobbközép kabinet tagjainak is átadta megbízóleveleiket.

Figyelemre méltó, hogy a 2.0-s Merkel-kormányban - a berlini falomlás huszadik jubileumi évében - mindössze egy keletnémet származású politikus, maga a kancellár található. E szembetűnő hiányt a CDU több ismert keleti tagja is kifogásolta. A volt NDK felzárkóztatása most a belügyi tárcához került, a nagykoalíciós időkben a keleti újjáépítés (Aufbau Ost) kormánymegbízottja a szociáldemokrata Wolfgang Tiefensee, Lipcse korábbi polgármestere volt. Az új belügyminiszter, Thomas de Maiziere (CDU) azt nyilatkozta: szerinte a Kelet újjáépítése lejárt fogalom, a XXI. század feladatait, a gazdasági növekedést és a tudományos-technológiai innovációt össznémet ügynek kell tekinteni.