A dolog politikai apropóját két ügy - az afgánok kitoloncolása és most a dél-franciaországi Fréjus-ben kitört "külváros lázongások" - jelentette, szélesebb értelemben pedig Eric Besson "bevándorlás- és nemzeti identitásügyi" (maga az elnevezés is Sarkozy találmánya) miniszter keménykezű politikája.

Besson és vele a jobboldal úgy vélekedik, hogy "a nemzeti identitás kérdése fogja alkotni az eljövendő évek legfontosabb politikai kérdését, mert a francia identitásról szóló viták elhagyagolása magyarázza a társadalmi kohéziót illető jelenlegi problémákat". A baloldal mindezt a szélsőjobboldali Front National szavazóinak való elvi - és nagyon is gyakorlati politikai - megfelelésnek minősíti, és felhívja a figyelmet arra, hogy a valós társadalmi, szociális problémák elkendőzésére szolgál a "nemzeti értékekről" szóló vita kezdeményezése: ezek a problémák nem etnikaiak, vallási jellegűek, vagy "kulturálisak", hanem elsősorban szociálisak.

Maga Jean-Marie Le Pen, a francia szélsőjobb vezére - és neki igazán hihetünk, hiszen többek között az ő bőrére és az ő szavazóira megy ki a játék - jelentette ki, hogy a Besson-féle politika célja a "Front National szavazóinak elhódítása, a párt végleges megsemmisítése".

Túl a politikai számításokon, a viták hátterében a francia nemzetfelfogás két modelljének eltérése áll. A baloldali nemzet egyszerre egalitárius, "horizontális" és egyszerre választott, akaratlagos, míg ellenben a jobboldali "vertikális" és mintegy természetadta közösség (ennek mai finomított formája a "kulturális sajátosságok" leírása). Noha mindkét oldalon történtek kilengések a történelem során, azonban úgy tűnik - és Nicolas Sarkozy elnök színre lépésével egyre inkább ez a helyzet - hogy az alapképlet mára sem változott sokat.