Plavsics 1930-ban a jugoszláviai Tuzlában született. A Jugoszláviát darabokra szakító háború kitörése után az önkényesen kivált boszniai szerb miniköztársaság elnökévé választották. Ezt a tisztséget 1996 és 1998 között töltötte be. Keményvonalas szerb nacionalista politikája miatt 1998-ban az ENSZ jugoszláviai (politikai) bűncselekményeket vizsgáló bírósága emelt vádat ellene többek között népirtás, emberiség elleni bűntettek és háborús bűnök miatt. 2001-ben önként utazott Hágába és feladta magát: a Hágai Nemzetközi Bíróság 2003-ban bűnösnek találta emberiség elleni bűntettek miatt és tizenegy év börtönre ítélte. Plavsics vádalku keretében elismerte, hogy bűnös abban az etnikai tisztogatásban, amit 1992 és 1995 követtek el a boszniai szerb elnökök. Büntetését saját kérésére - és egy, a hágai törvényszék és Stockholm közti megállapodásnak köszönhetően - 2003 júniusától Svédországban töltötte. A svéd törvények értelmében jó magaviselete miatt büntetése kétharmadának letöltése után feltételesen szabadlábra helyezték.

A 79 éves asszony elvileg maradhatott volna Svédországban, de a hazatérés mellett döntött. A szerbiai Blic szerint Belgrádban erős rendőri védelem várja. A szerb radikálisok nem örülnek a hazatérésnek, szerintük vallomásával - amely alapján többeket hosszú börtönbüntetésre ítéltek Hágában - mérhetetlen károkat okozott.