Joe Biden, aki alelnökként másodszor járt térségünkben, szabályosan "körbelőtte" hazánkat úti céljaival. Charles Kupchan, az igen befolyásos Külkapcsolatok Tanácsának főmunkatársa minapi, szenátusi meghallgatásán kiemelte a külföld afganisztáni erőfeszítéseit, úgymint a kanadait, a britet, a hollandot, a dánt és a románt...

Lehetne folytatni a sort. Üdítő kivétel ebben a közegben, hogy újra olvasni a "Magyarország" és a "magyar" szavakat a legrangosabb külpolitikai folyóirat, a Foreign Affairs legfrissebb számának hasábjain. Kilenc, még nyomdameleg kötetet, köztük a magyar származású brit Victor Sebestyen munkáját tárgyaló recenziójában Philip Zelikow professzor - Condoleezza Rice volt külügyminiszter szerzőtársa - a szovjet típusú rendszerek bukásáról, 1989-ről emlékezik meg. Nem annyira a hazai "rendszerváltó" pártok szerepét domborítják ki a beszámolók. Hazánk "fontosabb volt" Lengyelországnál a német újraegyesítéshez vezető láncreakcióban, de az MSZMP "már reformgondolkodású" vezetése a keletnémetek kiengedésével "gyakorlatilag átállt a nyugat oldalára", "megvonta a vállát, és készséggel ült fel a nyugati szélirányra", Magyarország pedig már "kreatív módszerekkel" megismerkedett a piaci mechanizmusokkal.

Komoly figyelmet kapott az itteni sajtóban a magyar származású Kati Marton Amerikában most megjelent A nép ellenségei című könyve. Szülei - a nagy amerikai hírügynökségek utolsó állandó tudósítói a Rákosi-érában - meghurcoltatásának dokumentálásával a szerző "Pandora szelencéjét nyitotta fel a magyar titkosrendőrség irattárának páncéltermébe való behatolással".