Ez azonban csak mellékzöngéje volt az Európai Unió e heti csúcsértekezletét előkészítő megbeszélésnek, amelyet elsősorban az intézményi válság uralt. A tárcavezetők azon töprengtek, milyen garanciát adjanak a cseh államfőnek, aki aláírásáért cserébe azt követeli, hogy országát ne perelhessék a második világháború után kitelepített szudétanémetek az új alapszerződéshez csatolt alapjogi chartára hivatkozva.

A magyar álláspont jórészt megegyezik a szerződést már ratifikáló huszonhat tagállam véleményével. Mint Balázs Péter kifejtette: nem lehet szó az alapokmány megváltoztatásáról, ratifikációjának megismétléséről, s arról sem, hogy az EU valamiképpen utaljon a Benes-dekrétumokra. - A lisszaboni szerződés a jövőről szól, nem a múltról - hangoztatta a magyar külügyminiszter, aki szerint az osztrákok és a németek is keményen fogalmaztak az ülésen. Elképzelhető azonban olyan megfogalmazás, amely megnyugtatja Václav Klaust: az alapjogi chartának nincs viszszamenőleges hatálya.

Amíg nem hárulnak el az akadályok, addig csak a színfalak mögött lehet egyezkedni arról, ki legyen az Európai Tanács új elnöke, s ki legyen a külügyminiszter. Kedden csak annyi történt, hogy Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök jelezte, őt is érdekelné a dolog, miután Tony Blair volt brit kormányfő csillaga mintha leáldozóban lenne. Balázs Péter szerint valójában már mindenki azzal foglalkozik, mi lesz a liszszaboni szerződés hatálybalépése után. Például a létrehozandó külügyi szolgálattal, amelybe magyar diplomatákat is delegálni kell. S minthogy Magyarország a harmadik tagja az első "trojkaelnökségnek" (a spanyolokkal és a belgákkal), erőteljesebben hallathatja hangját az új diplomáciai testület feladatait, összetételét, vagy az uniós elnök és a soros elnök munkamegosztását illetően. Ezek a kérdések ugyanis a következő hónapokban kerülnek majd az asztalra.

A külügyi véleménycsere jórészt Afganisztánról szólt. Mint az elnöklő Carl Bildt svéd külügyminiszter kijelentette: új kezdet kell. Ha Afganisztánban nincs működő állam, akkor a katonai és gazdasági erőfeszítések hiábavalóak. Részben a frusztrációt, részben az eltökéltséget tükrözve a külügyminiszterek hosszú nyilatkozatot fogalmaztak meg a teendőkről. Balázs Péter szerint a választási eredmények változása és az új forduló kiírása arra késztette az EU-t, hogy jelezze: olyan kormányt szeretne, amellyel együtt tud működni. Elsősorban rendőri, gazdasági és államépítési támogatást nyújtana az unió, ha lenne kinek. Szintén némi frusztráció jellemezte a vitát Iránról, amelynek egyértelmű válaszára várnak az európai államok is az atomprogramot, s benne az urándúsítási terveket illetően. A szankciókat elvileg támogatnák, ha Teherán nem mutat rugalmasságot, de annak tudatában, hogy a kereskedelmi és a pénzügyi embargó valószínűleg nem hozná meg a kívánt változást az iráni politikában.