Az e heti brüsszeli csúcstalálkozón az EU-tagországok állam- és kormányfői megbeszélik, hogyan is képzelik el az uniós külügyi szolgálat felállításának a folyamatát. Ha életbe lép a lisszaboni szerződés - amely csak Václav Klaus cseh elnök aláírására vár -, akkor létre kell hozni a külügyminiszteri (külügyi főképviselői) posztot az Európai Unióban. Az új első számú európai diplomata munkáját népes szakértői gárda segítené.

Az unió soros svéd elnöksége a napokban kezdte körözni a vitaanyagot, amely persze a tagországokkal közösen kialakított véleményt tükrözi, tehát eleve visszafogott tervezetet. Ám még ebben az állapotában is heves támadások érték az Európai Parlamentben például a brit konzervatívok részéről, akik az "európai külügyminisztériumban" az európai szuperállam létrejöttének a veszélyét látják, és ellenzik, hogy a külpolitika ellenőrzése kikerüljön a nemzeti törvényhozások kezéből. Nincsenek egyedül, ám egyelőre nincs szó arról, hogy az unió leendő külügyminisztere a tagországok megkérdezése nélkül hozhatna érdemi döntéseket.

Az új poszt birtokosa egyben az Európai Bizottság alelnöke is lesz. Ez azért fontos, mert jelenleg a külügyi főképviselő, Javier Solana a tanács felügyelete alatt dolgozik, miközben a bizottság részéről Benita Ferrero-Waldner intézi a külkapcsolatokat. A jövőben egyesülne a két poszt. A svédek azonban valóban úgy gondolják, hogy a külügyminiszter és a külügyi szolgálat képezzen külön intézményt, legyen saját költségvetése, ugyanúgy, mint a bizottságnak, a tanácsnak és a parlamentnek. Ám az EP-ben a múlt héten éppen arról szavaztak, hogy a testület ágyazódjék be inkább a bizottságba.

A kül- és biztonságpolitika irányítása azonban a külügyminiszter alá tartozna, vagyis például a koszovói, boszniai, grúziai és afganisztáni EU-jelenlét igazgatása. Megmarad ugyanakkor a tagállamok kétoldalú diplomáciai tevékenysége is, a harmadik országokban lévő követségek továbbra is szolgálnák az uniós polgárok érdekeit, de bővülnének maguk az uniós képviseletek is, ahová a tagországokból a bizottságból és a tanácsból toboroznának - rotációs alapon - diplomatákat.

Az EP-ben magyar képviselők is felhívták a figyelmet rá, hogy az új tagországokból még viszonylag kevesen dolgoznak például a bizottságban, vagyis a külügyi szolgálat létrehozásakor különös figyelmet kellene fordítani erre a tényre.

A svédek terve az, hogy már e héten dűlőre jussanak például arról, hogy a diplomáciai testület 2012-ben már teljes vértezetben álljon rendelkezésre. Ha sikerül a következő hetekben megtalálni az új külügyminisztert, akkor neki kell jövő tavaszig előterjesztenie kéréseit a létszámra és a költségvetésre. Egy biztos azonban: a külügyi kar nem kezdeményezhet kereskedelmi, nemzetközi fejlesztési és bővítési kérdésekben.

Az Európai Unió azt várja, hogy Csehországban egyértelműen tisztázódjon a jogi helyzet a lisszaboni szerződés megítélése körül - hangsúlyozta hétfőn Luxembourgban Cecilia Malmström, az EU soros elnökségét ellátó Svédország unióügyi minisztere. Malmström szerint csak akkor születhet megállapodás a Václav Klaus cseh elnök által támasztott követelések ügyében, ha a cseh alkotmánybíróság az ország alkotmányával összeegyeztethetőnek ítéli az unió reformszerződését. A cseh alkotmánybíróság ma tárgyalja az ezzel kapcsolatos beadványt. Klaus mentességet követel Csehországnak a lisszaboni szerződéshez kapcsolódó alapjogi charta hatálya alól, mert attól tart, hogy ellenkező esetben visszakövetelhetik elkobzott javaikat a második világháború után hozott Benes-dekrétumok alapján elűzött szudétanémetek.

Malmström magától értetődőnek mondta, hogy a visszamenő hatály kizárt, és - hangsúlyozta - az alapjogi chartának "semmi köze az úgynevezett Benes-dekrétumokhoz". Ebből megfigyelők arra következtettek, hogy a svéd elnökség nem kíván közvetlen utalást tenni a Benes-dekrétumokra a csehek kedvéért. Az uniós külügyminiszterek luxembourgi tanácskozásának kezdetén tett sajtónyilatkozatában tegnap Michael Spindelegger osztrák külügyminiszter határozottan ellenezte, hogy a Benes-dekrétumokat egy európai dokumentum igazolja bármilyen módon. Mivel a liszszaboni szerződés hatálybalépése csúszik, az uniós vezetők egyelőre nem dönthetnek azoknak a fontos új tisztségeknek a betöltéséről, amelyeket a reformszerződés hív életre. (MTI)