Ám ez nem a virágzó bankok és a nehézségekkel küszködő munkások szembenállásának szimpla esete: azok a bankok, amelyek hitelüzletben működnek, ellentétben a pénzügyi kereskedelemben érdekeltekkel, továbbra is bajban vannak. A legkirívóbb a Citigroup és a Bank of America példája: ez év elején még azzal hallgattatták el az államosítást emlegetőket, hogy immár újra nyereségesek, most pedig - nyilván sejtik - újra veszteséget jelentenek.

Kérdezzenek csak meg valakit a Goldmannál, és azt a választ fogják kapni, hogy rajtuk kívül senkinek sincs köze hozzá, mekkora a jövedelmük. Ám amint azt a közelmúltban egy elemző megjegyezte: "Nincs ma olyan pénzintézet, amely közvetlenül vagy közvetve ne volna kedvezményezettje az adófizetőktől a pénzügyi rendszer támogatására jutó dollármilliárdoknak." Való igaz: a Goldman sok pénzt keresett kereskedelmi üzletekből, de csak annak a politikának köszönhetően maradt talpon, amely hatalmas közpénzeket kockáztatott, az A.I.G. megmentésétől a Goldman-kötvények jó részére kiterjesztett állami garanciáig.

De vajon ki volt a bankok dörgedelmes bírálója? Nem más, mint Lawrence Summers, az Obama-kormányzat fő közgazdásza - és egyik megalkotója annak a kormányzati bankpolitikának, amely mindeddig megengedő volt a pénzintézetek iránt, abban bízva, hogy majd rendbe teszik magukat.

Miért változott a hangnem? A kormányzati tisztviselők dühösek, mert a pénzügyi szektor, alig néhány hónappal azután, hogy az adófizetők pénzéből gigantikus mentőövet kapott, máris ádáz lobbizást folytat egy komoly reform ellen. Kérdés, mégis mire számítottak a kormányzati berkekben? Túlzottan is óvatos politikát folytattak, a segélyeket csak nagyon kevés megkötöttséggel nyújtották akkor, amikor az egész Wall Street a tönk szélén állt; ezért csekély befolyásuk maradt olyan cégekre, mint a Goldman, amelyek most újra sok pénzre tesznek szert.

De van itt egy másik, még nagyobb probléma is: amíg a pénzügyi szektor ügyeskedő része, azaz a kereskedelmi részlegek újra igencsak nyereségesek, ez nem mondható el a bankszektornak arról a részéről, amely igazán számít - a befektetést és munkahelyteremtést tápláló hitelezés. Kulcsfontosságú bankok pénzügyileg továbbra is gyengék, és gyengeségük kárt okoz az egész gazdaságnak.

Még emlékezhetnek rá, hogy az év elején nagy vita zajlott a körül, miként lehetne visszahozni a bankok hitelezési kedvét. Egyes elemzők, köztük jómagam is, azzal érveltek, hogy legalább néhány nagybanknak jelentékeny tőkeinjekcióra van szüksége az adófizetők pénzéből, és ennek egyetlen módja az, ha a leginkább bajban lévő bankokat átmenetileg államosítják. Ám a vita elhalt, miután a Citigroup és a Bank of America, a bankrendszer e két leggyengébb láncszeme, meglepetésszerűen nyereségekről adott hírt. Most már minden rendben van, mondták nekünk, hiszen a bankok újra nyereségesek.

Ám fura dolog történt az egészséges bankrendszerhez visszavezető úton: a múlt héten mind a Citi, mind a Bank of America veszteséget jelentett a harmadik negyedévben. Mi történt?

A válasz részint az, hogy az említett korábbi nyereség részben a könyvelői kreativitás szüleménye volt. Szélesebb összefüggésben azonban a reálgazdaság törlesztett. A válság első szakaszában a Wall Street ballépéseiért a Main Street1 fizetett; most viszont az általánosan nyomott gazdasági helyzet, különösen a makacsul magas munkanélküliség okoz nagy veszteségeket a jelzáloghitel -, illetve hitelkártyapiacon.

S ebben van a lényeg: sok bank változatlan gyengesége hozzájárul a nyomott gazdasági helyzet tartósításához. A bankok továbbra sem szívesen hiteleznek, és a szűkös hitellehetőségek, kivált a kisvállalkozások esetében, útját állják a számunkra oly szükséges, erőteljes élénkülésnek.

És akkor most mi következik? Summers változatlanul azt sulykolja, hogy a kormányzat azt tette, ami a helyes volt; nagyobb állami tőkeinjekció, mondja, "nem lett volna alkalmas stratégia a problémák megoldására". Na mindegy. Politikai értelemben nyilvánvalóan már tovatűnt az a pillanat, amikor bankok ügyében radikálisan lépni lehetett volna.

Jelenleg talán a legfontosabb, mindent megtenni a munkahelyek gyarapítása érdekében. Szerencsés esetben ez olyan körforgást indít be, amelyben egy javuló gazdaság megerősíti a bankokat, az utóbbiak pedig készségesebben fognak hitelt nyújtani.

Ezen túlmenően, égető szükségünk van egy hathatós pénzügyi reformtörvény elfogadására. Ha ezt nem tesszük meg, a bankárok hamarosan még kockázatosabb ügyletekbe vágnak majd bele, mint a mostani válsághoz vezető időszakban. Végül is az utóbbi néhány hónap tanulsága egyértelmű, hogy mi történik amikor a bankárok mások pénzével játszanak: ha fej - ők nyernek, ha írás - mi, többiek veszítünk.

Lábjegyzet

1 Main Street, azaz a kisvárosi "Fő utca", az átlag-Amerika jelképe.

A cikk 2009 Október 19-én jelent meg a New York Times hasábjain.