- Tervezik, hogy Dél-Oszétia és Abházia elszakadását a nemzetközi bíróságon támadják meg, ahogy azt Szerbia teszi Koszovó kapcsán?

- Mi már beadtuk keresetünket Oroszország ellen a háborús bűnöket kivizsgáló törvényszéken. Követeljük, hogy tegyék őket felelőssé az általuk elkövetett etnikai tisztogatásért. Ezt a pert meg is fogjuk nyerni. Azt sem zárjuk ki, hogy magát az elszakadás kérdését a nemzetközi bíróság elé vigyük.

- Milyen útitervet dolgozott ki a grúz kormány az elszakadt abház és oszét területek visszaszerzése érdekében?

- Az elsődleges a stratégiai türelem. Magunknak is meg kell értenünk, hogy hosszú távú folyamatról beszélünk.

- Milyen hosszú idővel számolnak?

- Erről ne kérdezzen, ez nagyon összetett! Fogalmazzunk úgy, hogy történelmi léptékben rövid időszakról beszélünk, ami a saját életünk szempontjából nagyon hosszú lehet. Az eszközeink a stratégiai türelem, a felelősségteljes hozzáállás és a fejlődés. Mi addig is az ország többi területére koncentrálunk, és az egész régió számára példaértékű államot alkotunk. A régió legjobb iskoláival, kórházaival, útjaival és kikötőivel fogjuk megnyerni ezt a háborút. Az életminőség fejlődésével olyan közel akarunk kerülni az EU-hoz, amennyire csak lehetséges. És végül a NATO tagjai kívánunk lenni.

- A Népszabadság kérdésére a grúz államfő, Mihail Szaakasvili egyetlen személy irracionális döntésének nevezte a tavalyi háborút. Szerinte Vlagyimir Putyin ez a személy, és távozásával a probléma megoldódhat.

- Minden tisztelem az elnökömé, de ezzel nem értek egyet. A probléma forrása az egész orosz politikai osztály: ők képtelenek elfogadni a független és szuverén grúz állam létét. És ilyen szempontból mindegy, hogy Putyinról vagy Medvegyevről, esetleg Ivanovról beszélünk.

- Nem volna szükség grúz részről is elemezni a háború során elkövetett hibákat?

- Nem. Ha 2008 augusztusa elszigetelt esemény lett volna vagy csak egyetlen háború, talán egyetértenék önnel, és keresném, hogy mit tehettünk volna másképp. Ez azonban csak egy epizódja volt a 19 éves háborúnak.

- Ön évtizedeken keresztül Moszkvában élt. Meglepődött a 2008-as orosz beavatkozás erején?

- Nem. 2005-ben hagytam el Oroszországot, és egy lakás kivételével a család minden ottani vagyonát eladtunk. És miért? Mert tudtam, hogy ez be fog következni, és morálisan összeegyeztethetetlennek tartottam, hogy grúzként Moszkvában éljek. Oroszország függetlenségünk első napjától folyamatosan harcol Grúzia ellen.

- Grúziában a politikai ellenfelek azzal vádolják egymást, hogy a másik valójában orosz kém. Erre ön orosz-grúz állampolgár, amit az ellenzék nem győz hangsúlyozni.

- Én nem a Kreml állampolgára vagyok. Büszkén hordom az orosz útlevelet is. Őszintén szólva, teszek rá, hogy mit mond az ellenzék, mert a grúzok többsége megérti a szempontjaimat. Érzelmi láncok kötnek Oroszországhoz és polgáraihoz, érzelmi láncok kötnek az orosz kultúrához és nyelvhez, ami a grúzzal együtt az én kultúrám, az én nyelvem is.

- Szeretlek és gyűlöllek: ez írja le a két ország kapcsolatát?

- Nincs gyűlölet. Ha eljön Grúziába, hallhatja, hogy az emberek minden további nélkül használják az orosz nyelvet, hallgatják az orosz zenét. Sosem fog találkozni oroszfóbiával Grúziában. És azt hiszem, az oroszok 99 százaléka is így gondolkodik. Moszkvában is egyre egyértelműbbé válik, milyen bűnöket követett el ebben a háborúban Putyin és Medvegyev.

- Grúzai NATO-csatlakozása nem destabilizálná tovább a térséget?

- Ha 2008 áprilisában a NATO megállapodik velünk a csatlakozási folyamat konkrét lépéseiben, akkor pár hónappal később nem lett volna háború.