Cserében a dolgozók napi 15 peso térítést kapnak, ami nem lebecsülendő összeg a havi 400-500 pesós (17-20 dollár) átlagfizetésekhez képest. Amennyiben a kísérlet beválik, úgy Kuba majd 25 ezer üzemi étkezdéjét - ahol mintegy 3,5 millióan jutottak ingyenkoszthoz - bezárják. Az indokolás szerint évente mintegy 350 millió dollárért importáltak élelmiszereket a vállalati étkeztetés céljára, amit az ország nem engedhet meg magának a tavalyi három hurrikán és a világgazdasági válság miatt.

A jelek szerint az ingyenes üzemi étkezés beszüntetése csak az első lépés. "A társadalmi igazságosság nem egyenlősdit jelent, hanem a jogok és a lehetőségek egyenlőségét" - írta a kubai központi lap, a Granma főszerkesztője a hétvégén hosszabb írásában. Jó másfél éve, amikor hivatalosan is átvette Raul Castro beteg bátyjától, Fideltől az állam- és kormányfői teendőket, kijelentette, hogy a kubai gazdaságot "a fejéről a talpára kell állítani", s azóta több ízben is elhangzott, hogy le kell építeni, vagy legalábbis csökkenteni a szubvenciókat, az indokolatlan ingyenes juttatásokat.

A Granma főszerkesztője, Lazaro Barredo Medina most konkrétan is megnevezte, hogy a kubai szocializmus 47 éve alappillérének számító "libretát", azaz a jegyrendszert felül kell vizsgálni. Ez egy adott időszakban szükségszerű volt, ám most olyan gazdasági döntések igényeltetnek, amelyek a bérezés módszereivel ösztönzik a munkásokat jobb teljesítményre - érvel a Granma. Ugyanakkor - teszi hozzá - az alacsony keresetűek számára továbbra is biztosítani kell majd a hozzájutást a termékek "alapkosarához".

A libretára járó élelmiszereket a piaci árnál jóval olcsóbban lehet beszerezni, ám a helybéliek szerint ez legfeljebb 15 napra elegendő, a további szükségletet mindenki a pénztárcája szerint az agrárszabadpiacokon vagy a valutás boltokban tudja kielégíteni. Eugenio Balarí (egykor Budapesten doktorált) piackutató közgazdász e sorok írójának a közelmúltban azt mondta, hogy szerinte a havannaiaknak több mint a fele hozzájut valutához: a külföldi rokonok átutalásaiból, "internacionalista" munkavállalásból (csupán Venezuelában mintegy 40 ezer kubai dolgozik egészségügyiként, tanárként, sportedzőként), vegyes vállalati alkalmazásból, vagy az említett három csoportnak nyújtott szolgáltatásokból, mint fodrász, szerelő stb.

A gazdasági racionalitás mellett érvelő Granma cikke egybeesik a kubai társadalmi szervezetekben, így a párttagok körében központi kezdeményezésre kezdett vitákkal, előkészítendő a népi gyűlés (parlament) decemberre tervezett ülésszakát. Ugyancsak előkészítik a Kubai Kommunista Párt konferenciáját, amelyet a Raul Castro által eredetileg 2009-re ígért kongresszus helyett tartanak.