Talán tisztul a kép szerdán, amikor Fredrik Reinfeldt svéd kormányfő, az unió soros elnöke Brüsszelben találkozik José Manuel Barroso bizottsági elnökkel és Jan Fischer cseh kormányfővel. Az uniós vezetők azt szeretnék kideríteni, meddig kell várni Václav Klaus cseh államfő aláírására, illetve az alkotmánybírósági vizsgálatra. Két változat kering Brüsszelben: az egyik szerint a cseh alkotmánybíróság két-három héten belül visszaadja a szenátorok beadványát, és nem foglalkozik a lisszaboni szerződés alkotmányosságával. Ebben az esetben Klausnak nem marad más választása, mint a ratifikációs eljárás lezárása; a szerződés akár már december elsején életbe léphet. A másik szerint az alkotmánybíróság megvizsgálja a kérdést, de ésszerű határidőn belül kihirdeti véleményét, és a szerződés január elsején lép hatályba. Ha csúszik a cseh eljárás, akkor sincs baj, ha februárig vagy márciusig húzódik az ügy.

A harmadik változatról egyelőre nem szívesen gondolkodnak Brüsszelben. Eszerint mégis kitolódik a cseh ratifikáció, és esetleg a brit konzervatívok kiírják a népszavazást, ha a parlamenti választásokon nyernek, valamikor jövő május-júniusban. De a toryk vezére, David Cameron is inkább úgy gondolja, hogy nem lehet ennyi ideig húzni-halasztani a szerződés érvényesítését. Szembe kell néznie más figyelmeztetésekkel is: kormányra kerülve nem számíthat amerikai támogatásra unióellenes politizálással. Márpedig az amerikai-brit viszony különleges.

Ha tisztul a kép szerdán, és a valószínűbb forgatókönyv szerint alakulnak az események, akkor gyorsan megállapodásra kellene jutni az új okmány értelmében létrehozandó elnöki poszt várományosáról. Az esélyes jelöltnek Tony Blair volt munkáspárti kormányfő látszik, aki mellett nemzetközi elismertsége szól - ellene viszont iraki politikája, és hogy nem tudni, kit akar Merkel német kancellár. A Benelux-államok közös nyilatkozatban jelezték, hogy elutasítják az unión belül a nagyhatalmi arroganciát. Ez nem meglepő: öt éve Blair fúrta meg Verhostadt belga kormányfő bizottsági elnöki kinevezését, mert túlzottan föderalistának találta. Most Juncker luxemburgi kormányfő is jelezte elnöki törekvéseit, Balkenende holland miniszterelnök is; Verhostadt pedig nem állna ellent, ha felajánlanák neki a külügyminiszteri posztot.

Még két szociáldemokratát emlegetnek Blair ellenében: Paavo Lipponen volt finn és Felipe González volt spanyol kormányfőt. Ha baloldalról jön az elnök, akkor persze a külügyminiszternek jobbról kellene érkeznie - ám ő tagja lesz az Európai Bizottságnak is, vagyis az őt adó ország kimeríti bizottsági képviseletét. A fődiplomáciai hivatalra jelentkezett Bernard Kouchner francia külügyminiszter, illetve Párizsban emlegetik Hubert Védrine nevét, akárcsak Michel Barnier európai képviselőt, akinek EU-biztosi múltja is van. A névsor hosszú, korábban Frank Walter Steinmeier is felmerült esélyesként, de a német szociáldemokraták veresége nem erősíti pozícióit.

Ha a kinevezési eljárások még ebben a hónapban megindulnak a lisszaboni szerződés belátható időn belüli hatályba lépésének reményében, akkor az állam- és kormányfők elé hatalmas csomag kerül, benne az elnök, a külügyminiszter, a bizottsági tagok és tárcák neveivel. Megelőlegezve az új alapokmány hatályosságát, az október végi EU-csúcsra vár a posztok nemzetek és pártok szerinti elosztása, patikamérlegre téve az összes érvet és ellenérvet.