Milliárdos médiamágnás a közjó szolgálatában
A Bertelsmann alapítójával és volt főnökével egy olyan vállalkozó-típus is távozott, akiből egyre kevesebb van Németországban, de akire a gazdasági-pénzügyi válság nyomán újra komoly társadalmi igény mutatkozik. Mohn a szociálisan érzékeny, az alkalmazottaira odafigyelő tulajdonos volt, elsőként ő adott lehetőséget dolgozóinak, hogy részesedéshez juthassanak a vállalatban.
A protestáns családból származó Mohn - a néhai Axel Springer mellett - a II. világháború utáni korszak egyik legsikeresebb sajtómágnása és az NSZK-ban lezajlott „gazdasági csoda" egyik jellegzetes alakja volt. Minderre esélyt a II. világháborútól kapott, a családi vállalkozás továbbvitelére kiszemelt bátyja, Hans Heinrich elesett 1939-ben. Az apa, Heinrich számára aktív náci párttagsága és a hitleri III. Birodalomban virágzó cége miatt szóba sem jöhetett, hogy a megszálló britektől megkapja az újrainduláshoz szükséges engedélyeket. Így az amerikai hadifogságból hazatérő Reinhardnak kellett beugrania és 1947-ben a romokból felépítenie a könyvkiadót.
Az első átütő sikerét 1950-ben aratta, ekkor indította el a későbbi könyvklubokat megalapozó olvasói köröket. Az ötlet pofonegyszerű volt, a könyvkereskedők kikerülésével a bolti áraknál jóval olcsóbban árulta könyveit, a beiratkozóknak cserében csak annyit kellett vállalniuk, hogy egy bizonyos időszakon belül pár könyvet megvásárolnak. Alig másfél évtized leforgása alatt 2,6 milliós előfizetői tábort sikerült összegyűjtenie. Azóta a könyv-biznisz globális üzletággá nőtte ki magát: az amerikai Random House égisze alatt a Bertelsmann világszerte 120 könyvkiadóval rendelkezik, s olyan neves írókat sikerült megnyernie, mint a néhai John Updike, továbbá Toni Morrison, Orhan Pamuk vagy J. M. Coetzee.
Mohn a hatvanas években kezdett a sajtópiac felé fordulni. Fokozatosan felvásárolta a Stern magazinról híres hamburgi Gruner+Jahr kiadót, amelyen keresztül aztán a Der Spiegelben is részesedést szerzett. A Bertelsmann sajtóportfoliójába ma húsz országban több mint 280 lap és magazin tartozik. A berlini fal leomlása után Kelet-Európában is terjeszkedtek, a kilencvenes évek végéig a Népszabadságban is a Bertelsmann, illetve a Gruner+Jahr volt főrészvényes.
A filmforgalmazás és a lemezkiadás után a nyolcvanas évek közepén szállt be az NSZK-ban akkor induló kereskedelmi televíziózásba. Az RTL Group-hoz tartozó tévécsatornák Európában ma már 170 milliós közönséghez szólnak. Az online terjeszkedés az AOL Europe-pal vette kezdetét. A világszerte több mint százezer embert foglalkoztató, a tavalyi évet 16,1 milliárd eurós árbevétellel záró óriás komolyan érzi a világgazdasági válságot, az idei első félévben 2008 hasonló időszakához képest 500 millió eurót „buktak".
A nyilvánosságot kerülő, visszahúzódó „csendes güterslohit" a Bertelsmann-nál dolgozók „Vörös Mohn-nak" is nevezeték. Bár messze volt a baloldali gondolatoktól, de meggyőződése szerint a sikeres üzlet csak a vállalkozók és az alkalmazottak sikeres partnerségi viszonyára épülhet. -- A vállalatunk célja, hogy az embereket szolgálja. Nekem a részvény-árfolyamoknál fontosabbak a dolgozóim- -- hangoztatta a „jó patriarchaként" uralkodó üzletember, aki 1972-ben forradalmi lépésre szánta el magát. Egy évvel azután, hogy a Bertelsmannt zárt részvénytársasággá alakította, nyereségrészesedést fizetett az alkalmazottaknak és lehetővé tette, hogy azok tulajdonrészhez jussanak.
Az operatív irányítástól 1981-től fokozatosan visszavonuló Mohn, illetve a helyét elfoglaló második felesége, a telefon-központos kisasszonyból üzletasszonnyá vált Elizabeth, becenevén Liz valójában sosem engedték ki a kezükből a cég feletti uralmat. Amikor az ezredforduló tájékán a Bertelsmann akkori elnök-vezérigazgatója, Thomas Middelhoff az internet-boom hatására a tőzsdére akarta vinni a céget, az egyik leggazdagabb németnek számító Mohn nemet mondott. Okosan tette, az új gazdaság körüli luftballon kipukkadt.
Mohn nem kapitalistának, hanem elsősorban mecénásnak tartotta magát. Olyan privilegizált, a sors által megáldott embernek, akit a vagyona a közjó szolgálatára kötelez. Az 1977-ben létre hozott Bertelsmann Alapítvány több mint 800 millió eurót költött különböző szociális és oktatási projektekre. A luxus nem az ő világa volt, amíg egészsége engedte, bejárt a céghez és mindig a dolgozóknak fenntartott kantinban ebédelt.
