Irán meghátrált
Az adott összefüggésben ez úgy volt értelmezhető és értelmezendő, hogy ezek az eszközök szolgálhatnak ugyan védelmi célokat "is", de ez önmagában nem érv amellett, hogy adott esetben nem lehet őket támadó célokra felhasználni.
Látszólag mindennek kevés köze van az iráni urándúsítás körüli vitához, ám nincs új a nap alatt. Az irániak azt bizonygatják, hogy reaktoraik kizárólag békés célokat szolgálnak, azaz a bennük dúsított urán a villamosenergia-termeléséhez szükséges fűtőelemek előállításához szükséges, csakhogy a dúsítás, ha a "dúsító" is úgy akarja, egy ponton elérheti a fegyverfokozatot, s onnantól kezdve nem fűtőelemek, hanem nukleáris robbanófejek gyártását készíti elő. A harcias Iráni Iszlám Köztársaság szándékaival kapcsolatban túlságosan is erős a gyanú ahhoz, hogy az imént említett bizonykodásoknak hitele legyen. A hatvanas évek elején Hruscsov szavainak sem volt hitelük. Az atlanti közösségben ma lényegében egyetértés van arra nézve, hogy Irán titokban atomfegyvert akar előállítani, s valódi szándékainak leplezése végett nemcsak a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget, az ENSZ felügyeleti szervét, hanem az egész világot becsapja. Az iszlám köztársaság minapi rakétakísérletei, ha lehet, csak fokozták a gyanút.
Szögezzük le tehát elöljáróban: az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei - Izraelről aztán nem is beszélve - jottányit nem fognak távolodni attól a követelésüktől, hogy Irán először fagyassza be, majd szüntesse be az urándúsítást (atomerőművei számára majd külső hatalmak, franciák, oroszok szállítják a fűtőelemeket), s ha megteszi, cserébe befagyasztják, majd felszámolják azokat a gazdasági szankciókat, amelyek az országot sújtják. Ha nem, a szankciók súlyosbodni fognak.
Ugyanez az alku már a Bush-kormány "napirendjén" is szerepelt, csütörtökön Genfben csak felújították. Ennyiben, ezt is szögezzük le, semmi sem változott. Változás mégis van. Abban a bizonyos, világtól elzárt svájci villában Obama elnök megbízottja, Burns külügyi államtitkár immár "direktben" tárgyalt iráni partnerével. Ez egy. Kettő: Irán hozzájárult, hogy a NAÜ gyakorlatilag azonnal szemrevételezheti legfrissebb, alaposan elrejtett urándúsító létesítményét Kum "szent" városában. Három: bizonyos mennyiségű, alacsony fokon dúsított iráni uránt továbbküldenek magasabb fokú dúsításra Oroszországba és/vagy Franciaországba. Négy: Irán és a nyugati hatalmak tárgyalásai még ebben a hónapban folytatódni fognak.
Számomra nyilvánvaló, hogy Irán meghátrált, ha nem is nagyon. Ebben a körülmények sokasága játszik, illetve játszott közre. Egyfelől az, hogy az eddig "puhábbnak" tekintett nyugati hatalmak, jelesül Németország és Franciaország, ha lehet, még gyanakvóbbak lettek vele szemben, mint az Egyesült Államok. Nagy szó. Másfelől az, hogy a cseh-lengyel rakétapajzsterv feladása után az oroszok (és talán a kínaiak is, de ez erősen kérdéses) megengedőbbek lettek az Iránt sújtó szankciók súlyosbítása iránt. Harmadsorban az, hogy az iszlám köztársaság belső ellentétei a legutóbbi elnökválasztás után olyan fokon mérgesedtek el, hogy a vitatott körülmények között újraválasztott Ahmadinedzsad elnök első számú ellenfele, Mir Huszein Muszavi az ország külpolitikáját "elmebetegnek és kalandornak" minősítette.
Régen, talán az elmúlt évtizedekben soha nem fordult elő olyasmi, hogy egy Irán kontra Nyugat tárgyalásról mindkét fél hasonló véleménnyel állt volna fel. Most, Genfben megtörtént: "hasznosnak", "építő jellegűnek" találták a felek a párbeszédet. A folytatás iránti készség is sokat mondó. De legalább ennyire Obama elnök nem is annyira burkolt fenyegetése: kézzel fogható eredményeket várunk, mert csak a tárgyalások kedvéért nem fogunk tárgyalni. "Türelmünk véges."
