Igen, Kína vezetői elhatározták, hogy zöldre váltanak - kényszerűségből, mert az ország szén- és kőolaj bázisú ipari növekedési motorja okozta környezetszennyeződés miatt túlságosan sokan nem tudnak levegőt venni, nem tudnak úszni, nem tudnak halászni, nem tudnak földet művelni és nem tudnak vizet inni. És így Kína saját fejlődésébe fog belehalni, hacsak nem alapozza előrehaladását tisztább energiarendszerekre és - füstölő gyárkéményektől mentes - tudásintenzívebb ágazatokra.

Mit is tudunk a kényszerűségről? Azt, hogy az invenció szülőanyja. És amikor Kína úgy dönt, hogy kényszerűségből zöldre kell váltania, jó lesz figyelni. Akkor már nem csak a játékainkat fogjuk Kínából vásárolni. Akkor már Kínából fogjuk venni az új elektromos meghajtású autónkat, napkollektorainkat, akkumulátorainkat és energiatakarékos szoftvereinket is.

Azt hiszem, Kínának ez a döntése, hogy zöldre vált, a XXI. századi megfelelője annak, amikor a Szovjetunió 1957-ben fellőtte a szputnyikot, a világ első mesterséges holdját. A szputnyik fellövése meghökkentett bennünket, arról győzte meg Dwight D. Eisenhower elnököt, hogy az Egyesült Államok lemaradt a rakétatechnológiában, és óriási befektetésekre sarkallta Amerikát a tudományban, az oktatásban, az infrastruktúra- és hálózatfejlesztésben - aminek egyik mellékterméke később az internet volt.

Szóval, emberek. Most újra fellőttek egy szputnyikot: Kína átáll a tiszta technológiákra. Idejét múlta az Egyesült Államok képviselőházában tapasztalható szemlélet, miszerint Kína úgy próbál megelőzni minket, hogy túltesz rajtunk a környezetszennyezésben. Kína arra törekszik, hogy környezettudatosságban tegyen túl rajtunk. Kína most éppen a nap- és szélenergia-technológiák és akkumulátorok olcsó előállítására összpontosít, és arra, hogy megteremtse e termékek legnagyobb piacát a világon. Innovációban még jócskán lemarad az Egyesült Államoktól. Ám a kutatás követni fogja a piacot. Amerika első számú napenergetikai-berendezés gyártója, az Applied Materials hamarosan megnyitja a világ legnagyobb, magánfinanszírozású napenergetikai kutatóközpontját - a kínai Hszianban.

"Ha ők XXI. századi technológiákba fektetnek be, és mi XX. századi technológiákba, akkor ők nyernek" mondja David Sandalow, az energiaügyi minisztérium helyettes államtitkára. "Ha ők is, és mi is XXI. századi technológiákba invesztálunk, egymással versenyezve, akkor mindannyian nyerünk".

Sajnos azonban mi még nem vagyunk versenyben. Olyan ez, mintha a szputnyik fellövésekor azt hittük volna, hogy az csak egy hullócsillag. Stratégiai válasz helyett politikusaink közül túl sokan rekedtek meg az ostobaság buborékjában, ahol persze mindig mi vagyunk az elsők, és ahol az USA kereskedelmi kamarája, amely eladta a lelkét a jó öreg szén- és kőolajiparnak, arra használja fel a befolyását, hogy megakadályozza: a képviselőház olyan törvényt fogadjon el, amely valóban ösztönözné a megújuló energiaforrások hasznosítását. Le a kalappal a Pacific Gas and Electric bátor elnöke, Peter Darbee előtt, aki a múlt héten bejelentette, hogy hatalmas kaliforniai energetikai cége kilép a kereskedelmi kamarából az utóbbi "obstrukciós taktikája" miatt. Amerikában minden részvényesnek meg kellene kérdeznie cégeik csúcsvezetőitől, hogy vajon miért tagjai még mindig a kamarának.

Kína vezetői, akik többnyire mérnökök, nem sok időt vesztegettek arra, hogy a globális felmelegedésről értekezzenek. Tudják, hogy olvadnak a tibeti gleccserek, melyek országuk fő folyóit táplálják. De azt is tudják, hogy a tiszta, megújuló energia iránti kereslet még akkor is meg fog ugrani, ha a klímaváltozás csupán blöff, mert bolygónk népessége 2050-re várhatóan két és fél milliárd emberrel gyarapszik, akik közül sokan akarnak majd nagy energiafogyasztással járó életet élni. S abban a világban az ET - vagyis az energiatechnológia - épp olyan nagy és fontos ágazat lesz, mint az IT1, és Kína kiemelkedő ET-játékos akar lenni.

"Az utóbbi három évben az USA világelső volt új szélgenerátorokban", mondta Lester Brown ökológus, a B 4.0 terv című könyv szerzője.2 "Ez év végére Kína oly sebesen hagy le minket az új szélgenerátorokban, hogy észre sem vesszük, amint elhúz mellettünk."

A héten találkoztam Shi Zhengronggal, a Suntech alapítójával; amely máris a világ legnagyobb napkollektorgyártója. Shi felidézte: röviddel azután, hogy beindította a céget Vuhsziban, a közeli Taj-tó, Kína harmadik legnagyobb édesvizű tava megfulladt a környezetszennyezéstől.

"E katasztrófa után", folytatta Shi, "felkeresett Vuhszi város párttitkára és azt mondta, ťtámogatni akarom Önt abban hogy ez a napenergiaüzlet 15 milliárd dolláros iparággá nője ki magát, s ily módon annyi környezetszennyező és energiafaló céget csukhassunk be a régióban, amennyit amilyen hamar csak lehetŤ. Az illető a fiatal kínai vezetőknek ahhoz a csoportjához tartozik, akik ebben a kérdésben nagyon innovatívak és nagyon forradalmiak. Valami megváltozott. Kína felismerte, hogy ennyi hulladékot már nem tud elnyelni. Szennyezés nélkül kell növekednünk".

Persze, Kína továbbra is olcsó, piszkos szén felhasználásával fog növekedni, továbbra is le fogják tartóztatni a túlbuzgó környezetvédőket, és továbbra is irtani fogja az afrikai erdőket fakitermelés és bányászat céljából. Efelől ne legyen kétségünk. Ám afelől se legyen kétségünk, hogy Kína, bár nem deklarálja, ezzel párhuzamosan elindul a tiszta energia telepítésének és az innovációnak az új útján. Ez napjaink szputnyikja. Csak saját kockázatunkra hagyhatjuk figyelmen kívül.

Lábjegyzet

1 Információs technológia.

2 A washingtoni Föld-politika Intézet igazgatójának legújabb, az emberiség legsúlyosabb kihívásaival foglalkozó könyve, amely 2009 szeptemberében jelent meg.

A cikk 2009. szeptember 26-án jelent meg a New York Times hasábjain.