Az izraeliek, akik burkoltan katonai csapással fenyegettek, azt mondják, szerintük Irán újra kezdte e "fegyverkezési" erőfeszítéseit, amelyek az utolsó lépést jelenthetik a nukleáris fegyver megépítésében. A németek szerint az irániak a fegyverfejlesztési munkát soha nem is állították le. A franciák pedig nyomatékosan állítják, hogy a független nemzetközi ellenőröknek több információjuk van erről a fegyverkezési folyamatról, mint amennyit nyilvánosságra hoztak.

Mindeközben az Egyesült Államok hírszerző ügynökségei zárt ajtók mögötti vitákban szilárdan kitartottak amellett, hogy bár Irán végső soron atombombát szeretne, az ország 2003-ban felhagyott annak kifejlesztésével, és a munkát valószínűleg azóta sem kezdte újra - ezt a vélekedést először a 2007-es nemzeti hírszerzési jelentésben hozták nyilvánosságra.

A vita lényegében tükörképe annak a hírszerzési vitának, amely az iraki háború előestéjén zajlott. Ezúttal az amerikai hírszerző ügynökségek ítélik meg óvatosabban Irán titkos programjait, mint nyugat-európai partnereik.

Az eltérő nézetek mutatják, hogyan látják az egyes országok az iráni fenyegetés közelségét, s hogyan kívánják kezelni azt a következő hónapokban - beleértve az e heti genfi eszmecseréket, több, mint 30 év után az első közvetlen tárgyalásokat az Egyesült Államok és Irán között.

Ami a szent város, Kum szélén található, urándúsításra tervezett üzemet illeti, egyes nukleáris szakértők találgatásai szerint az csak valami nagyobbnak a része. Ám egy, a hírszerzési adatokhoz hozzáférő vezető amerikai kormánytisztviselő szerint a titkos létesítmény maga a "nagyobb egység" - de óvatosságra is int, mondván "nagy országról van szó."

Ennek a megkülönböztetésnek óriási politikai jelentősége van. Ha Obama meg tudja győzni Izraelt, hogy a Kumban álló üzem leleplezése önmagában jelentősen visszavetette az iráni erőfeszítéseket, talán kaphat valamennyi haladékot az izraeliektől.

A kormánytisztviselők csak névtelenül kívántak nyilatkozni, mivel szigorúan titkos hírszerzési értékelésekről van szó.

Az urándúsítás, a folyamat, amelynek során a nyers uránból atomerőmű-fűtőanyag vagy atombombába szánt robbanóanyag lesz - csak egy lépés (még ha a legnehezebb lépés is) az atomfegyver előállítása felé. Ezt követi a robbanófej megtervezése, legyártása és egy megbízható hordozóeszköz - mint például egy ballisztikus rakéta - megépítése.

Az amerikai kormánytisztviselők szerint Irán 2003-ban felhagyott atomrobbanófej kifejlesztésével, e következtetésre azután jutottak, hogy behatoltak Irán számítógépes hálózataiba és hozzáfértek a kormány belső hírforgalmához. E helyzetmegítélés volt a sarkköve a 2007-es hírszerzési jelentésnek, amelyet azután élesen bírált Európa és Izrael, s amely azóta is belső viták tárgya.

Az izraeli hírszerzés tisztségviselői nem értenek egyet az amerikaiakkal. Szerintük Irán a legfőbb vezető, Ali Hamenei ajatollah közvetlen utasítására 2005-ben újraindította atomfegyver-fejlesztési programját. Az amerikaiak szerint ez az érvelés gyenge lábakon áll, közvetett bizonyítékokon alapul, az izraeliek nem tudják alátámasztani állításukat.

A német hírszerzés illetékesei még keményebben foglalnak állást Iránnal szemben. Szerintük az atomfegyver-fejlesztés soha nem szünetelt. Véleményük tavaly került nyilvánosságra egy perben, amelynek vádlottai tiltott technológia Iránba való szállításáért álltak a bíróság előtt. Legújabb nyilatkozataikban a német hírszerzési ügynökségek elzárkóztak a további kommentároktól.

Rolf Mowatt-Larssen, az energiaügyi minisztérium hírszerzési részlegének korábbi vezetője, aki nukleáris szakértőként a CIA-nak is dolgozott, úgy véli: a világ hírszerző ügynökségei közötti nyilvánvaló nézetkülönbségek végső soron visszavezethetők az értesülések értelmezésének különböző stílusára, vagy ahogy nevezte, a "szakmai fogások" különbözőségére.

"Gyakran ezek a szakmai fogások zavarnak össze bennünket", mondta nekünk. "Arról van szó, hogy ugyanazokat az adatokat különbözőképpen értékeljük, és így különböző következtetésekre jutunk."

Egyes izraeli és európai tisztségviselők azt mondják, hogy az amerikaiak túlságosan is óvatosak hírszerzésük iraki leszereplése óta. Az amerikaiak ezt tagadják, azt érzékeltetik, hogy nyitottak minden megoldásra. Az egyik amerikai hírszerzési tisztségviselő kijelentette, hogy az iráni fegyverfejlesztési program megítélését "mint minden elemzés esetében állandóan ellenőrzik, a folyamatosan érkező új információk tükrében újraértékelik."

Az egyes országok véleményüket a műholdas felvételek, kémjelentések és elektronikus lehallgatás ötvözésére alapozzák. S a rendelkezésükre álló információkat nem feltétlenül osztják meg egymással vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel, az ENSZ ellenőrző szervével.

Ez komoly feszültségekhez vezetett az ENSZ-intézménynél. Az IAEA távozó vezetője, Mohamed el-Baradei legutóbb azzal érvelt, hogy az Irán elleni sürgős lépések kérdése "felfújt ügy" volt. Azt viszont elismerte, hogy Irán két éven át nem volt hajlandó válaszolni ellenőreinek kérdéseire azokról a bizonyítékokról, amelyek atomfegyver kifejlesztésére utaltak.

Most egyes európai országok, amelyek vitába szálltak George W. Bush elnökkel az Irakkal kapcsolatos bizonyítékok ügyében (s akiknek utóbb igazuk lett, mert ott nem találtak tömegpusztító fegyvereket) nyomást gyakorolnak el-Baradeire: hozza nyilvánosságra az információkat, amelyeket az ügynökség szerzett rendszeres iráni ellenőrzései során.

"Miért nem adja át nekünk a jelentés mellékleteit? - kérdezte még augusztusban Bernard Kouchner francia külügyminiszter, arra az anyagra utalva, amelyet az ENSZ-ellenőrök feltételezhetően belső egyeztetésekhez gyűjtöttek. Kouchner szerint ezek a mellékletek "olyan elemeket tartalmaznak, amelyek alapján feltehetjük a kérdést, van-e atombomba. És ott van a robbanófejek, a hordozók ügye is."

A nyugati hírszerzők azt akarják tudni, hogy van-e még több titkos urándúsító üzem. Robert Gates védelmi miniszter hétvégi tévéinterjújában kitért a kérdés elől, hogy léteznek-e további ilyen dúsítók. Washingtoni vélemény szerint még több, mint egy tucat telephely lehet az atomprogram része, de nincsenek nyilvános jelei annak, hogy azokat mire használják.

Graham Allison, aki a Nukleáris terrorizmus című könyv szerzője és a Harvard Egyetem professzoraként az atomfegyverek elterjedésének kérdésére összpontosít, kijelentette: nem tudja elképzelni, hogy Irán csak egyetlen ilyen üzemmel rendelkezzék.

"Mekkora az esély arra, hogy a Kumban álló üzem az egyetlen? Nulla. Egy komoly program megfontolt vezetője bizonyosan egy sor telephelylyel rendelkezne" - mondta.

Végül is - tette hozzá Allison, miután Izrael 25 évvel ezelőtt lerombolt egy iraki reaktort, Irán azt a tanulságot vonta le, hogy az üzemeket szét kell szórni az országban.

(A cikkhez hozzájárult Souad Mekhennet Frankfurtból).

A cikk 2009. szeptember 29-én jelent meg a New York Times hasábjain.

urándúsítás, Kum