A phenjani vezető akkor azt mondta, hogy nem a kínai típusú reformok bevezetése érdekli, hanem a svéd gazdasági modell, amit ő szocialistának nevezett.

Andrej Lankov nemzetközi hírű Korea-kutató véleménye szerint a KNDK már régóta nem tekinthető kommunista országnak, ugyanis a lakosság ellátásában a központi elosztással szemben az országszerte megtalálható szabadtéri piacoknak van a legnagyobb szerepük. Ezek a kilencvenes évek közepén lezajlott éhínséget követően teljesen spontán szerveződtek, és a Kínából beáramló csempészáruk fő elosztási helyévé váltak. A piacok révén kettős árrendszer alakult ki, amelynek hatására egyre többen kezdtek kereskedelemmel foglalkozni. A minimális közúti forgalommal rendelkező országban a tehergépkocsikat is csupán formálisan regisztrálják egy-egy állami vállalathoz, azok lényegében magántulajdonban vannak. A Szöulban élő tudós úgy véli, hogy a KNDK leginkább egy diktatórikus afrikai országhoz hasonlítható, az ottani fejletlen kapitalizmus sajátosságaival.

A kommunizmus szót törlő alkotmánymódosítás egyben pontosan leírja az országot tizenöt éve irányító Kim Dzsong Il eddig kissé homályos pozícióját és jogkörét. A KNDK nemzetvédelmi bizottságát az alkotmány korábban csupán a legmagasabb katonai irányító szervként írta le, de a módosítás a bizottság elnökét az ország első számú vezetőjeként jelöli meg, aki az országgal kapcsolatos valamennyi ügy irányítója. Az alkotmányban továbbá megjelent egy cikkely arról is, hogy az állam felelős a lakosság emberi jogainak biztosításáért. Több elemző véli úgy, hogy a rezsim ezzel saját megítélésén kíván javítani.