Az EU francia elnöksége közvetíteni próbált a felek között, és el is érte a hadműveletek leállítását, de nem tudta eldönteni, melyik félnek lehet igaza, holott ettől függ, menynyire állhat ki a keleti partnerségi viszonyba bevont Grúzia és annak jelenlegi vezetése mellett.

A jelentés szerint egyik fél magyarázata sem fogadható el a védelmi, grúz részről megelőző csapásnak is nevezett akciók szükségességéről. A grúzok a dél-oszétiai szeparatistákra támadtak, ám az oroszok ezt követően mélyen behatoltak grúz területekre. S mint Sarkozy francia elnök annak idején kifejtette: a legnagyobb eredmény, amit az unió elért, hogy az oroszok nem vonultak be Tbiliszibe. Az eseményeket követően Moszkva elismerte Dél-Oszétia és Abházia függetlenségét, és felajánlotta katonai védelmét is, gyakorlatilag kimetszve Grúzia területének ötödét. Az Egyesült Államok és az EU ezt nem fogadta el, és síkraszáll Grúzia területi egysége mellett. Az Oroszországgal megromlott viszonyt azonban Washington, Brüszszel, illetve a NATO is helyreállította, mondván, a fennmaradt nézeteltérések ne tartóztassák fel más globális kérdések kezelését.