A kormányzása nagy részében magas támogatottságnak örvendő PS-kormány az elmúlt évben kezdte elveszíteni a választók kegyeit. Hiába összpontosította ugyanis erőfeszítéseit az elődjétől átvett hat százalék fölötti költségvetési hiány visszaszorítására, adót emelve és sokak érdekeit sértő reformokba belevágva, mielőtt a választóktól kért áldozat meghozta volna eredményét, közbeszólt a globális válság. Portugália továbbra is a legszegényebbek egyike az EU-n belül (a minimálbér 450 euró), a deficit ismét hat százalék körülire hízott, munkahelyek szűntek meg, kilenc százalék fölé emelve a munkanélküliséget. Állandóvá váltak a sztrájkok, tiltakozások a közszolgálati alkalmazottak részéről, akik a reformok részbeni sikertelenségét elsősorban Sócrates arroganciájának, párbeszédre való képtelenségének tudták be.

Az, hogy végül is elmaradt a kormánypárt "megbüntetése", többek között néhány biztató jelnek - a 0,3%-os gazdasági növekedésnek és a fogyasztói bizalom erősödésének - valamint Sócrates dinamikus, pozitív üzenetet hordozó kampányának is köszönhető. Ráadásul legfőbb kihívója, a PSD elnöke, negatív kampányával nem tudta maga mellé állítani a többséget, akik nem bíztak a 69 éves, színtelen Manuela Ferreira asszony kormányfői képességeiben. Habár a PSD arra hivatkozik, hogy legalább "sikerült Sócratest megfosztani az abszolút többségtől", ebben inkább a kisebb pártoknak volt szerepe, mint a 10,5%-kal a harmadik helyre feljött kisebbik jobboldali Néppártnak (CDS-PP) és a támogatottságát jelentősen megnövelő (9,8%) marxista Baloldali Blokknak, valamint a szintén javító kommunistáknak (7,9%).

Következő mandátumára Sócrates az ország további modernizációját, nagyszabású infrastrukturális befektetetéseket, a gazdaság dinamizálását, valamint a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését, a bevándorlók támogatását, további szociális reformokat ígér, sőt az egyneműek házasságát is kilátásba helyezte.

Kevéssé valószínű, hogy koalíciós kormány alakuljon, ahhoz vagy az egyik jobboldali, vagy mindkét baloldali párt kellene, Sócrates várhatóan az eseti megállapodásokat részesíti majd előnyben. Nem lesz könnyű szót érteni a két "kemény" baloldali párttal, de a magát most igen erősnek érző CDS-PP-vel sem, vagyis az eddig is nehezen végrehajtható reformok végképp veszélybe kerülhetnek és a deficit is tovább növekedhet. Az abszolút többségtől elkényelmesedett kormányfőnek ezentúl nagyobb szerénységre és nem kis ügyességre lesz szüksége a kormányzáshoz, de még így is előfordulhat, hogy nem éri meg a négy évet.