A jogász végzettségű, homoszexualitását felvállaló Westerwelle irányításával az FDP az elmúlt években komoly változáson ment át. A párt sokáig a jól keresők, a politikát úri-nagypolgári passzióból űzők klubjának számított Németországban. Programjukban ma már olyan témákat hangsúlyoznak, mint az oktatás és a környezetvédelem. Igaz, az egyetemi tandíj szedését vagy törlését az oktatási intézmények döntésére bíznák, a "biztonságos atomerőműveket" pedig tovább működtetnék.

A piac korlátlan szabadságát hirdető neoliberális gazdaságfelfogásukból szintén visszavettek. Persze így is komoly adócsökkentést akarnak keresztülvinni, háromkulcsos szja-adórendszert vezetnének be, a gyerekek után járó adómentes jövedelem emelését akarják keresztülvinni. Az FDP mögött felsorakozó jelentős vállalkozói rétegek érdekeit az elbocsátások jogi akadályainak lebontásával kívánják kiszolgálni. Egyik fő jelszavuk az öngondoskodás kiterjesztése. Az egészségbiztosítás finanszírozásából lényegében kivonnák az államot, ilyesmiről a szociálisabban érzékeny Angela Merkel hallani sem akar.

A CDU elnöke már a vasárnapi választást követő órákban világossá tette, a polgári kormányban a kereszténydemokraták fújják a passzátszelet. A világ legbefolyásosabb asszonya bármennyire is csak Westerwelléék jóvoltából maradhat Németország kancellárja, az erőviszonyokat senki sem írhatja át. A szabad demokratáknak a juniorpartner szerepe jut, ráadásul kevesebb vokssal bírnak, mint amennyivel 2005-ben a szociáldemokraták léptek be a nagykoalícióba.

A diplomácia mindenesetre ismeretlen terep a kortárs művészeteket kedvelő Westerwelle számára. Ahogy az FDP újrapozicionálásában, úgy a nemzetközi ügyekben is hallgat majd a komoly márkanévnek számító mentorára, a (nyugat)német külügy élén tizennyolc évet töltő Hans-Dietrich Genscherre.