A csendes és visszahúzódó Gates immár úgy jelenik meg, mint az a férfi, aki az általa egykor támogatott politikák és a most általa végrehajtott átértékelések és irányváltások között áll. Formátuma és hitelessége - vezető tisztségviselők szerint - lehetővé tette számára, hogy belülről engedményeket érjen el, beleértve a rakétavédelmet is, miközben kifelé szilárd pajzsként szolgált a republikánus lándzsák ellen.

Mindeközben Gatest pragmatikus stílusa és politikai értéke fehér házi kedvenccé tette. Obama, aki nem rendelkezett túl sok nemzetbiztonsági tapasztalattal, amikor tanácsra volt szüksége, nagymértékben támaszkodott a Pentagon továbbszolgáló főnökére. Ennek eredményeként Gates központi szerepet játszott a nemzetbiztonsági politika átalakításában, a Pentagon rossz beszerzési rendszerének kijavításától az ország nukleáris arzenáljának újraméretezéséig.

"Az elnök értékeli, amit Gates miniszter úr mond - és nem csupán értékeli: tudja, hogy harminc év demokrata és republikánus kormányzatokban szerzett tapasztalat van mögötte", mondta Rahm Emanuel, a Fehér Ház kabinetfőnöke. "Megérti, hogy e döntések egyike sem a jó és a rossz, hanem a rossz és a rosszabb közötti választás."

Az Afganisztánról esedékes döntés minden eddiginél keményebb próbára teheti Gates tapasztalatát. Mind Stanley A. McChrystal, az amerikai főparancsnok, mind Mike Mullen tengernagy, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke nyilvánosan amellett foglalt állást, hogy növeljék a harcoló alakulatok létszámát, és Gatesnek egyensúlyba kell hoznia parancsnokainak kívánságát és elnökének érzékelhető szkepticizmusát.

A Bush-évekből Gates a bennfentes jártasságával lépett át az Obama-kormányzatba, amelynek forrása a mindkét pártból való elnökök számára évtizedeken át végzett munka volt. Kezdettől fogva nyitott Hillary Roadham Clinton külügyminiszter felé, hogy bátorítsa a nagyobb civil szerepvállalást Afganisztánban és Irakban, s összefogott Emanuellel, hogy megsemmisitsék az F-22-es vadászgépprogramot.

Miként a Bush-kormányban is, olykor nagy hatalmú "héják" és "galambok" kereszttüzébe került. Amikor Obama újabb csapatokat küldött Afganisztánba, Gatesnek manővereznie kellett a csapaterősítést erélyesen támogató Hillary Clinton, és az azt ellenző Joseph R. Biden Jr. alelnök között. És Gates az óvatosság hangja volt olyan ügyekben, mint például Obamának az a vágya, hogy ténylegesen semmisítsenek meg minden nukleáris fegyvert.

Obama nemzetbiztonsági döntéseinek értékelésekor a republikánusoknak fejtörést okoz, hogy úgy tekintsenek-e Gatesre, mint köpönyegforgatóra, mert felszámolta Bush-politikájának egyes elemeit, vagy inkább úgy, mint legfőbb reménységükre, aki moderálja a demokrata párti kormányzat által hozott változásokat?

"Gatesnek olyan elnöke van, aki más irányban nyomul, mint az előző, és neki most ezt a helyzetet kell kezelnie," mondta Peter H. Wehner, aki a Fehér Házban Bush stratégiai tanácsadója volt. "Szemünkben, akik a Bush-kormányzatban dolgoztunk, Irak és a csapaterősítés miatt komoly tőkéje volt".

Wehner felidézte beszélgetését konzervatív partnereivel a rakétavédelmi döntésről. - "Senki sem mondott Gatesre semmi rosszat. Őszinte volt az értetlenség".

Gates változó szerepét a védelmi miniszter számára ismerős fogalomtárból merítve összegezhetjük, ő ugyanis megszállott filmrajongó, aki rendszerint kupacnyi DVD-t visz magával hosszabb útjaira, és beszélgetés közben szívesen idéz kedvenc filmjeiből a nyomaték kedvéért.

Matt Latimer, aki Gates elődjének, Donald H. Rumsfeldnek az idején Pentagon-beszédíró volt, Gatest a Harvey Keitel által a Ponyvaregényben alakított szereplőhöz hasonlítja, aki a szörnyű gyilkosság után megjelenik, hogy eltüntesse a vérnyomokat.

Most, hogy Gates takarítófiúból az Obama-kabinet egyik legnagyobb hatalmú tagjává lépett elő, a Pentagonban vezető tisztségviselők új becenevet találtak neki: "A Keresztapa".

A rakétavédelmi döntés példázta, mennyire kényes és befolyásos egyszerre Gates pozíciója. Az Obama-csapat úgy lépett hivatalba, hogy szkeptikus volt a 2006 decemberében Gates által jóváhagyott tervet illetően, amelynek értelmében Kelet-Európában potenciális iráni interkontinentális ballisztikus rakéták elleni rendszert építettek volna ki.

A globális ballisztikus rakétafenyegetésről szóló új hírszerzési becslés azonban idén májusban arra a következtetésre jutott, hogy Irán a vártnál kisebb haladást ért el a nagy hatótávolságú rakéták fejlesztésében, ellenben gyors ütemben épít olyan rövid és közepes hatótávolságú rakétákat, amelyeket a Bush-program nem állított volna meg. Kormánytisztviselők szerint Gates elfogadta, hogy a fenyegetés jellege feltehetően megváltozott, és a technológiai váltás azt jelentette, hogy az Egyesült Államok egy kiterjedt, hajóra telepített SM-3 rendszerrel hatékonyabban tud szembeszállni a rövidebb hatótávolságú rakétákkal.

Ám kormánytisztviselők körében vita tárgya volt, hogy folytassák-e a Bush-programot is. Gates a folytatást szorgalmazta, arra az esetre, ha Irán mégis áttörést érne el a nagy hatótávolságú rakéták esetében; más tisztviselők teljes szakítást akartak a régi rendszerrel. Végül, Gates sürgetésére, a kormány az új rendszer telepítésével egy időben továbbra is finanszírozni fogja a Bush-terv központi elemét képező, a földi telepítésű elfogórakétákkal kapcsolatos kutatást és fejlesztést.

"Gates miniszter úr központi szerepet játszott", mondta James L. Jones nemzetbiztonsági tanácsadó. "Gazdag és termékeny vita volt. Ha volt drámai pillanata, akkor ez az volt, amikor Gates védelmi miniszter, tétovázás nélkül és egyértelműen kijelentette, hogy ez a jobb megoldás."

Afganisztánt illetően, Gates ismételten hangot adott azon aggodalmának, hogy ha több katonát küldünk oda, az amerikaiak egyre inkább megszállóknak fognak tűnni. Ám újabban tompította ellenkezését, idézve McChrystal érvelését, miszerint egy megszállást nem annyira a számok határoznak meg, mint inkább az, hogyan teljesítik küldetésüket a csapatok.

Bárhogyan is dönt az elnök a következő hetekben, megint csak Gatesnek kell majd "eladnia" azt - a fegyveres erőknek, a kongresszusnak és a közvéleménynek. "Értsük meg, hogy azok a döntések, amelyekkel az elnöknek szembe kell néznie Afganisztán kapcsán, elnökségének legfontosabb döntései között vannak", mondta a múlt héten Gates a Pentagonban. "Őszintén mondom, itt az ideje, hogy mindenki vegyen egy mély lélegzetet."

Lábjegyzet

Gates Donald Rumsfeld lemondása után vette át a védelmi miniszteri tisztséget a Bush-kormányban, 2006. december 18-án tette le hivatali esküjét. Ezt a tisztséget tölti be Obama kormányában is.

A cikk 2009. szeptember 22-én jelent meg a The New York Times hasábjain.