A különböző koalíciós forgatókönyvek közül e kettő tűnik a legesélyesebbnek a szeptember 27-i, vasárnapi Bundestag-választást követően. A versenyfutás a felmérések szerint szoros, fej fej melletti eredményt ígér. Az al-Kaida nemzetközi iszlamista terrorhálózat fenyegetései miatt különleges biztonsági intézkedésekkel kísért politikai erőpróbán közel harminc párt indul a több mint 62 millió német választópolgár voksaiért. A "tolongás" ellenére csak a Bundestagban jelenleg is bent lévő pártoknak (CDU/CSU, SPD, FDP, zöldek és a Baloldal) van esélye, hogy átlépjék az ötszázalékos parlamenti küszöböt. A célegyenesben mindenki gyorsít, 72 órás hajrával igyekeznek mozgósítani a híveket és megnyerni a nagyszámú bizonytalant.

A globális gazdasági válság kihatásai és az idei évre jósolt hatszázalékos GDP-csökkenés, a német társadalom folyamatos átrétegződése, a nagy néppártban csalódott szavazók leválása várhatóan a liberálisoknak, a környezetvédőknek és a demokratikus szocializmust hirdetőknek fog kedvezni. E három kisebbik párt összességében akár a szavazatok közel negyven százalékát is megszerezheti. Összehasonlításképpen: a két nagy néppárt, a CDU/CSU és az SPD a 2005-ös előre hozott választáson együttesen a szavazatok mintegy hetven százalékát mondhatta magáénak, 2002-ben pedig 77 százalékot.

A szélsőjobboldali-újnáci pártoknak nincs esélyük bekerülni a szövetségi törvényhozásba. Uszító akciókra persze képesek: az újbarna NPD mintegy harminc migrációs hátterű berlini képviselőjelöltnek küldött egy állítólagos "hazatelepítési biztos" nevében hivatalos hangvételű leveleket. Ezekben a szövetségi köztársaság mielőbbi elhagyására szólították fel az arab, iráni, török és más gyökerű, de Németországban született vagy itt szocializálódott politikusokat. Az úgynevezett bevándorlószavazatok egyre fontosabb szerepet játszanak Németországban, a választásra jogosultak közel tíz százaléka külföldi származású.

A kampány lagymatag startjába belejátszott az is, hogy a CDU/CSU és az SPD az elmúlt négy évben együtt kormányozta Európa vezető gazdasági hatalmát, s egy esetleges folytatással is számolva nem akarták "karaktergyilkos módszerek" bevetésével felégetni az egymás közötti hidakat. Fordulatot az önmagát a pártközi küzdelmektől távol tartó Angela Merkel kancellár, CDU-elnök és szociáldemokrata kihívója, Frank-Walter Steinmeier alkancellár-külügyminiszter egyetlen televíziós vitája hozott. Steinmeier váratlanul jó szereplése és Merkel szembetűnő "puhasága" nyomán a történelmi mélyponton lévő szociáldemokraták állítólag le tudtak dolgozni valamelyest tetemes hátrányukból. Más szakértői vélemények szerint az elsősorban a szociális kérdéseket, így az országosan kötelező minimálbér bevezetését szorgalmazó SPD erejéből azonban legfeljebb 25 százalékra, azaz negatív rekordra futja majd.