Ebben a kérdésben az elnök sok problémája között szerepel a kijózanító tény, úgy tűnik, hogy a legtöbb átlagamerikai nem ért egyet a véleményével. A legutóbbi Washington Post-ABC News-felmérés azt találta, hogy a megkérdezettek 51 százaléka szerint a háború nem éri meg az árat, amelyet érte fizetünk, és csak 26 százalékuk támogatta a további csapaterősítéseket.

Ez nem sok jót ígér egy költséges és erőinket gyengítő konfliktusban, amely hamarosan kilencedik évébe lép és még ki tudja, hány évig tarthat, ha az elnök úgy dönt, hogy megkettőzi Amerika katonai elkötelezettségét.

John McCain szenátor lenyűgöző betekintést nyújtott ezekbe a kérdésekbe az előszóban, amelyet Vietnamról írt David Halberstam "A legjobbak és a legokosabbak" című könyvéhez(1).

"A háború túlságosan rettenetes ahhoz, hogy szükségtelenül megnyújtsuk" - írta. "Szégyenletes volt embereket arra kérni, hogy szenvedjenek és meghaljanak, hogy szörnyű megpróbáltatások, szívfájdalmak közepette kitartsanak, hogy megtapasztalják, elviseljék a háborúban elkerülhetetlen embertelenséget egy olyan célért, amelyet az ország idővel már nem támogatott, s amelyről vezetőink - tévesen - azt hitték: kisebb áron is el lehet érni, mint amekkorát ellenségünk fizettetett velünk."

"Egyetlen nemzeti erőfeszítéshez sincs szükség olyan megingathatatlan elhatározottságra, mint a háború. Ha a nemzetben és a kormányban nincs meg ez az elhatározottság, bűnös dolog elvárni a férfiaktól a harctéren, hogy azt egyedül ők viseljék."

McCain véleményét napjainkban csak azzal kell kiegészíteni, hogy immár a nőket ugyanúgy rendszeresen küldjük háborúba, mint a férfiakat.

Afganisztán esetében harcolni, esetleg meghalni küldjük őket azért, hogy támogassanak egy tehetetlen kormányt, amelyet átsző a korrupció és a kábítószer-kereskedés. A harctérre küldjük őket a rosszul kiképzett, rosszul felszerelt afgán csapatok oldalán, amelyek túl sokszor nem hajlandóak azzal a bátorsággal és kitartással harcolni, mint az amerikai erők. És elkötelezzük őket egy olyan zavaros misszióban, amelynek célja összefüggés nélkül változik, hol a felkelők elleni agresszív harc a jelszó, hol a nemzetépítés lenyűgöző, de teljesíthetetlen feladatát szeretnék ellátatni velük egy társadalomban, amelynek történetéről, kultúrájáról, politikájáról és erkölcséről a legtöbb amerikainak fogalma sincs.

A háborúról Obama számára készített bizalmas értékelésében McChrystal tábornok így írt: "Az állami intézmények gyengesége, a helyi hatalmasok ártalmas akciói, a széles körű korrupció, a különböző tisztségviselők visszaélése a hatalommal és (az amerikaiak vezette NATO-erők) saját hibáink kevés okot adnak az afgánoknak arra, hogy támogassák a kormányukat."

Dél-Karolinában élő baráti ismerősöm e-mailt küldött találkozásáról egy civil ruhát viselő fiatal katonával, akire férjével figyeltek fel, amint a fiatalember a múlt héten az atlantai repülőtéren nyilvános telefonról beszélt valakivel. 19-20 éves lehetett és egészen sovány. Ruhája, cipője kopottas volt, mondta ismerősöm, de ami megragadta, az "a szomorúság volt a szemében és a kedves modora".

A fiatalember az anyjával beszélt, és a hangja tele volt érzelemmel. Ismerősöm felidézte, amit mondott: "Most visznek bennünket kiképzésre Oklahomába, mielőtt elmegyünk. Ambert nem akartam a munkahelyén zavarni. Mondd meg neki, hogy telefonáltam - de csak ha úgy látod, nem szomorítja el nagyon a hír. Valamennyien nagyon hiányoztok... Nagyon szeretlek benneteket és nem tudom, hogy fogok mindezen túlesni."

A beszélgetés végére a katonának könnyes lett a szeme - és az övé is, tette hozzá ismerősöm. Azt írta azután: "Felálltam, odamentem hozzá és minden jót kívántam. Mosolygott, olyan kedvesen, hogy azóta is a hatása alatt vagyok."

Amikor Obama megpróbálja eldönteni, mi történjék Afganisztán dolgában, a realitások megkövetelik: vegye tekintetbe hadseregünk elnyűtt állapotát ennyi év afganisztáni és iraki hadviselés után és a szárnyaló költségvetési hiányt, az óriási munkanélküliséget itthon, egy olyan országban, amely igencsak sérült és maga is rászorulna egy adag nemzetépítésre.

Úgy hírlik, hogy Obama e nyomasztó realitások tükrében újra gondolja terveit, amelyek bebetonoznák az amerikai lekötöttséget Afganisztánban. Csak reménykedhetünk...

Lábjegyzet

1, Halberstam könyvének címe Kennedy és Johnson elnökök elit egyetemeken végzett értelmiségi tanácsadóira utal, akik a vietnami háborúval kapcsolatos politikát kialakították.

A cikk 2009. szeptember 22-én jelent meg a The New York Times hasábjain.