Több irányból is támadások középpontjába került a New York-ban az ENSZ közgyűlésén rész vevő Gordon Brown. A brit kormányfőnek előbb azt az állítást kellett cáfolnia, hogy a lockerbie-i merénylő ellentmondásos kiszabadítása miatt megorrolt Barack Obama nem volt hajlandó kétoldalú megbeszélést folytatni vele az Egyesült Államokban. Elterjedt, hogy a Downing Street "kétségbeesetten" próbált összehozni egy találkozót, hogy fenntarthassa a speciális brit-amerikai viszony látszatát. Egy rövid megbeszélésre végül sikerült sort keríteni.

Sorozatban második éve fordult most elő, hogy a politikai nagyágyúnak számító Charles Clarke volt belügyminiszter éppen a Munkáspárt őszi kongresszusa előtt hozza nehéz helyzetbe a kormányfőt. A parlamenti képviselő több újságcikkben fejtette ki, hogy a Labour nem várhatja ölbe tett kézzel a 2010-ben esedékes választási "hajótörést". Clarke számításai szerint a kormánypárt akár százötven képviselői helyet is veszíthet (a jelenlegi 349-ből) és egy nemzedékre lemondhat a kormányzásról. Clarke azt ajánlja a kormányfőnek, hogy egészségi állapotára hivatkozva méltósággal távozzon. Ellenlábasainak válaszolva és a híreszteléseket cáfolva a kormányfő New Yorkban adott interjúkban határozottan állította, hogy "egészséges és jó kondícióban van". Az NBC Nightly News műsorvezetője nyíltan megkérdezte, vajon az orvosok mennyi időt adtak neki, meg fog-e vakulni? Az 58 éves Brown elmondta, hogy iskolásként egy rögbibalesetben vesztette el egyik szemére a látását. Ezen nem segítettek a műtétek, ám a másik szemén elvégzett operáció eredményes volt és az "tökéletesen működik". A jövő heti munkáspárti, majd az azt követő tory éves konferencia előtt közvélemény-kutatások meglepően egybehangzó eredménye szerint a Konzervatív Párt 43 százalékos népszerűségnek örvend, míg a Munkáspárt 26, a Liberális Demokraták 19 százalékon állnak. A héten a London School of Economics egyetemen tartott tájékoztatón Patrick Dunleavy politológusprofesszor kifejtette, hogy a következő két-három hétben, a közélet beindulásával derül ki, vajon a Munkáspártnak sikerül-e 30-32 százalékra feltornáznia magát, a Konzervatív Párt pedig veszít-e arányából? Ha ez így alakul, szerinte nincs még minden elveszve a Labour számára.