- Egy nagy ország arról ismerszik meg, hogy autókat, hajókat és repülőgépeket gyárt - közölte Sarkozy egy francia gyárban, amely gondolat minden bizonnyal magának De Gaulle-nak is becsületére vált volna. Lassan hagyományosan egy francia üzemben tett látogatás nyitja meg az elnök számára az őszi politikai évadot, amelynek szimbolikus jelentősége van: egyfajta visszakanyarodást jelent a francia voluntarista iparpolitikához.

Sarkozynek igen "jól áll" a gazdasági válság menedzserének szerepe. A legutóbbi ötlete szerint még az év végéig "ipari csúcsot" kíván tartani Franciaországban, az összes nagyvállalat, a szakszervezetek és a kormány érintett minisztereinek részvételével. Itt kívánnak dönteni Franciaország hosszú távú "ipari befektetési politikájáról." - Ha állami segítséggel nem tartjuk meg a gyárakat, nem lesznek munkahelyek - fogalmazta meg gazdaságpolitikai crédóját a francia elnök.

A recept a válságból való kilábalást szolgálja: elsősorban hatalmas állami forrásokat megmozgatva a munkahelyek megvédése érdekében - főként a francia nagyiparban, ahol a legerősebbek a szakszervezetek, azaz a legnagyobb politikai károkkal járnak a kormány számára az elbocsátások. Márpedig a munkanélküliség nő, miközben az államadósság egy év alatt megduplázódott. A növekvő államadósságot az állami gazdaságélénkítési tervek okozzák; ezek finanszírozására Sarkozy nem hajlandó adóemelésre. Még a válság előtt meghozott, a leggazdagabbaknak kedvező "adóplafontörvény" visszavonására sem hajlandó, noha egyre többen támadják a szociálisan igazságtalan adómaximálást.