A mai Sztálin-kultusz okai

Nem véletlenül szokták az újságírók - külföldiek és néha a hazaiak is - Arszenyij Roginszkijt kérdezni, ha a sztálinizmusról, vagy éppen az oroszországi Sztálin-reneszánszról, Sztálin-nosztalgiáról esik szó. A hatvanhárom éves történész ugyanis nem csak könyvekből, elbeszélésekből, esetleg levéltárakból ismeri a Gulag-világot. Maga is a "zónában" született. A zóna az a zárt terület volt, amelyet a "szabadon engedett" foglyok nem hagyhattak el. A történész apját 1938-ban hat évre ítélték. A mérnök le is ülte a büntetését, de mivel a háború még tartott nem engedték ki a táborból, s utána is száműzött maradt. A család aztán gyakori költözésekkel került közelebb Leningrádhoz.

Az idősebb Roginszkijt ismét lefogták, s ezt már nem élte túl. A fia Tartuban szerzett történelemtanári diplomát. Részese lett a szamizdatokat szerkesztő, író ellenzékiek csoportjának. És viszonylag gyorsan visszakerült oda, ahol született: 1981-ben négy évre ítélték. A Gorbacsov-korszak végén alapította az Emlékezet Társaságát, amely egyebek között azzal foglalkozik, hogy őrizze a sztálinizmus áldozatainak emlékét. Roginszkij a héten Budapesten részt vett egy, a sztálinizmussal foglalkozó kerekasztal-megbeszélésen.

Ő - más orosz kutatókkal együtt - úgy látja, hogy az orosz társadalom történeti tudatának alapja a nagy honvédő háborúban aratott győzelem. A nácizmus legyőzését azonban nehéz egyeztetni azzal a ténnyel, hogy 1939 augusztusában Sztálin szövetséget kötött Hitlerrel és a Szovjetunió részesült a koncból, megszállva a balti államokat és Lengyelország keleti részét. Az oroszok számára a "dicső történelem" okozta boldog identitásba nem férnek bele ezek a dicstelen elemek.

A Sztálin-kultusz tovább élését magyarázhatja, hogy a mai Oroszországban alig tanítják a sztálini terror történetét. Nincs az áldozatoknak múzeuma, a temetők nagy része eltűnt. Nehéz megállapítani, hány ember esett áldozatul az állami terrornak. A legszűkebb nyilvántartás szerint 4,5 millió embert ítéltek el az állambiztonsági szervek 1921 és 1991 között. Egymilliót agyonlőttek, a többi a Gulagra került. További 6,4 milliót azért deportáltak, mert valamely társadalmi csoporthoz (kulákok) vagy néphez (csecsenek, volgai németek, stb.) tartoztak. De a szám a sokszorosa is lehet ennek. Az is sokszor zavart okoz, hogy a terror végrehajtói később maguk is áldozatok lettek, s ugyanabban a temetőben vannak eltemetve. De - tette hozzá - csak a töredékét ismerik a helyeknek, ahol a terror áldozatait kivégezték. A helytörténeti kutatások a Gulag táborait, mint a helyi építkezések, beruházások színhelyét nevezik meg.

Roginszkij szerint a jelenlegi orosz történelemkönyvek a sztálini terrort az ország modernizációs szükségleteivel magyarázzák. Ez is magyarázza a hamis szemlélet tömegessé válását. Miközben minden negyedik orosz családban valaki áldozata volt a terrornak. Roginszkij szerint nem elég az áldozatok emlékét őrizni, emlékezni kell a terror végrehajtóira is. Ekkor Sztálin nem csupán a Vörös Hadsereg főparancsnokaként, hanem a sok millió áldozatot követelő terror főszereplőjeként jelenne meg. "Nem rakódik össze az orosz történelem" - mondta Roginszkij. (M. G.)

Arszenyij Roginszkij
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.