Minderre a kiotói egyezmény miatt van szükség, amelyben az aláírók vállalták, hogy átlagosan öt százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázok termelését. A kvótabiznisz mögöttes filozófiája szerint a fejlett országokban (ahol már minden kéményen van füstgáztisztító, és minden erőműben üzemel katalizátor) sokkal drágább lenne egységnyi kibocsátáscsökkentést elérni, így az üzlettel mindenki jól jár. A vevő kvótához (azaz szén-dioxid-kibocsátási engedélyhez) jut, az eladó pénzhez, a globális környezetnek pedig úgyis mindegy, hogy a tényleges csökkentés hol valósul meg. Ám az ellenzők szerint az utolsó állítás részben hamis: a teljes kibocsátás valójában nem csökken, a szegények csupán azokat a kvótákat adják el, amelyekre érdemi cselekvés nélkül - kormányaik nagyvonalú kvótakiosztási politikája vagy egyes iparágaik eltűnése útján - tettek szert.

Az európai kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) 2005 januárjában startolt, elvileg azóta van lehetőség arra, hogy a szén-dioxidra vonatkozó kvótákat a tagállamok egymás között értékesítsék. A kereskedés első érdemi éve 2008 volt. A szisztéma a tavalyi tapasztalatok alapján annyiban tekinthető sikeresnek, hogy európai szinten csökkent (egy év alatt 3,06 százalékkal) a gázkibocsátás. Ehhez azonban a forgalomban lévő kvóták (EUA) mennyiségét 6,5 százalékkal kellett mérsékelni. Időközben az árak leestek, amiben az elhúzódó gazdasági válság és az annak nyomán "magától" csökkenő légszennyezés játszott szerepet.

Magyarország tavaly elsőként adott el nyolcmillió tonnányi kibocsátási jogosítványt (a vevő Spanyolország és Belgium volt), a vételárat a szaktárca akkori ígérete ellenére máig nem hozták nyilvánosságra. A további üzletektől elestünk, aminek fő oka - a válság miatt csökkenő kereslet mellett - a Zöld Beruházási Rendszer (ZBR) nevű támogatási szisztéma körüli időhúzás volt. A piacon azt a kvótamennyiséget lehet gyorsan és jó áron eladni, amelynél bizonyítható, hogy a bevételekből energiahatékonysági beruházásokat (további kibocsátáscsökkentést) finanszíroznak. A ZBR éppen erre szolgált volna, de a magyar kormány először a teljes, állítólag 30 milliárd forintnyi bevételt zárolta, és utóbb is csak egy részét szabadította fel (egyelőre csak a ZBR panelprogramját hirdették meg). Ennek hatására Japán az idén júniusban elállt egy már bejelentett vételtől, és újabb vevő azóta sem bukkant fel.