Az igazságszolgáltatás malmai Franciaországban sem őrölnek túl gyorsan: magára az ügyre még 2004 tavaszán derült fény, amikor egy francia vizsgálóbíró érdekes dokumentumot talált napi postájában. Egy luxemburgi bank (a Clearstream, innen az ügy neve) ügyfeleinek listáját, ahol a francia politikai és gazdasági élet nagyjai titkos bankszámlát tartottak volna fenn egy korrupciós ügyből befolyt pénzeik kezelésére. A vizsgálódás során azonban kiderült, hogy az egész ügy nem igaz, a listát az európai repülőgépgyártó óriáscég (az EADS) igazgatóhelyettese küldte el - minden bizonnyal valamiféle gazdasági leszámolási kísérlet keretében - a vizsgálóbírónak. Sőt többen hozzáírtak neveket, manipulálták a listát: ők most az ügy fő vádlottjai, élükön Jean-Louis Gergorinnal, az EADS említett volt vezetőjével.

A dologból úgy lett vaskosan politikai ügy, hogy Nicolas Sarkozy (aki számos más, ellenzéki és kormánypárti politikussal vegyesen - ők mind felperesek most az ügyben - szerepelt a listán) azt gyanította, hogy az ügy mögött párt- vagy kormánybeli politikai riválisai álltak, akik így akarták megakadályozni elnökjelöltségét. Elsősorban Sarkozy régi és engesztelhetetlen politikai ellenfele, Dominique de Villepin korabeli miniszterelnök. Az ügyészség most azzal vádolja Villepint, hogy ő biztatta Gergorint: forduljon a vizsgálóbíróhoz, noha tudta, hogy a lista hamis.

De hogy bonyolódjon az ügy, Villepin hívei azt állítják, hogy az események időpontjában belügyminiszter Sarkozy hivatalánál fogva jóval előbb tudott az ellene folyó "lejáratási kísérletről", mint hogy felháborodva a nyilvánossághoz és a bírósághoz fordult volna. Azaz mintegy "kifordítva" felhasználta az ügyet, az áldozat szerepének népszerű pózában tetszelegve.

A valóság felderítése a francia demokrácia elemi érdeke lenne, nemcsak az ügy szereplőinek magas posztja miatt, hanem amiatt is, mert abba jócskán belekeveredtek a titkosszolgálatok is. Ám az ügyiratok több ezer oldalra tehetők, úgyhogy gyors ítélethirdetésre nem lehet számítani.